55. Fejezet: ZSOLTÁROK KÖNYVE

1. Az éneklőmesternek, hangszerekkel; Dávid tanítása.
2. Hallgasd meg, Isten, az én imádságomat, és ne rejtsd el magadat az én könyörgésem elől;
3. Figyelmezz én reám és hallgass meg engemet; mert keseregve bolyongok és jajgatok!
4. Az ellenségnek szaváért és a hitetlenek nyomorgatásáért: mert hazugságot hárítanak reám, és nagy dühösséggel ellenkeznek velem.
   1 Sám. 24,10., 1 Sám. 24,13., Zsolt. 35,11.
5. Az én szívem reszket bennem, és a halál félelmei körülvettek engem.
6. Félelem és rettegés esett én reám, és borzadály vett körül engem.
   2 Sám. 21,11., 2 Sám. 21,23., 2 Sám. 13,26., 2 Sám. 15,14.
7. Mondám: Vajha szárnyam volna, mint a galambnak! Elrepülnék és nyugodnám.
8. Ímé, messze elmennék és a pusztában lakoznám. Szela.
9. Sietnék kiszabadulni e sebes szélből, e forgószélből.
10. Rontsd meg Uram, és oszlasd meg az ő nyelvöket; mert erőszakot és háborgást látok a városban.
11. Nappal és éjjel körüljárják azt annak kőfalainál, bent hamisság és ártalom van abban.
12. Veszedelem van bensejében; s nem távozik annak teréről a zsarnokság és csalárdság.
13. Mert nem ellenség szidalmazott engem, hisz azt elszenvedném; nem gyűlölőm emelte fel magát ellenem, hiszen elrejtettem volna magamat az elől:
14. Hanem te, hozzám hasonló halandó, én barátom és ismerősöm,
    2 Sám. 15,31., 2 Sám. 16,23.
15. A kik együtt édes bizalomban éltünk; az Isten házába jártunk a tömegben.
16. A halál vegye őket körül, elevenen szálljanak a Seolba; mert gonoszság van lakásukban, kebelökben.
17. Én az Istenhez kiáltok, és az Úr megszabadít engem.
18. Estve, reggel és délben panaszkodom és sóhajtozom, és ő meghallja az én szómat.
    2 Sám. 15,25., 2 Sám. 15,26.
19. Megszabadítja lelkemet békességre a rám támadó hadtól, mert sokan vannak ellenem.
20. Meghallja Isten és megfelel nékik, (mivelhogy ő eleitől fogva trónol, Szela), a kik nem akarnak megváltozni és nem félik az Istent.
    2 Sám. 16,22.
21. Kezeit felemelte a vele békességben lévőkre; megszegte az ő szövetségét.
22. A vajnál simább az ő szája, pedig szívében háborúság van; lágyabbak beszédei az olajnál, pedig éles szablyák azok.
23. Vessed az Úrra a te terhedet, ő gondot visel rólad, és nem engedi, hogy valamikor ingadozzék az igaz.
24. Te, Isten, a veszedelem vermébe taszítod őket; a vérszopó és álnok emberek életüknek felét sem élik meg; én pedig te benned bízom.
    Zsolt. 37,35., Zsolt. 37,36., Jób. 15,32., Jób. 15,33.