35. Fejezet: ZSOLTÁROK KÖNYVE
- Dávidé. Perelj Uram a velem perlőkkel; harczolj a velem harczolókkal.
- Ragadj paizst és vértet, és kelj föl segítségemre.
- Szegezz dárdát és rekeszd el üldözőim útját, mondd lelkemnek: Én vagyok segítséged.
- Szégyen, gyalázat érje azokat, a kik lelkemet keresik; vettessenek hátra és piruljanak, a kik vesztemet koholják.
Jer. 17,18.,
Zsolt. 40,15.,
Zsolt. 70,3.
- Legyenek olyanok, mint a polyva a szél előtt; az Úrnak angyala verdesse őket.
Zsolt. 6,4.,
Jób. 21,18.
- Legyen útjok sötét, csuszamlós, s az Úrnak angyala kergesse őket.
- Mert ok nélkül vetették elém titkon vont hálójokat, és ok nélkül ástak vermet az én lelkemnek.
- Érje őt romlás váratlanul, fogja meg hálója, amelyet kivetett, essék belé a veszedelembe.
- Az én lelkem pedig vigad majd az Úrban, örvendezve szabadításában.
Zsolt. 18,1.,
Zsolt. 18,2.
- Minden tetemem ezt mondja majd: Kicsoda olyan, mint te, Uram?! A ki megszabadítod a nyomorultat a nála erősebbtől, a szegényt és szűkölködőt az ő megrablójától.
Zsolt. 18,8.
- Erőszakos tanúk állnak elő; azt kérdezik tőlem, a miről nem tudok.
Zsolt. 55,4.
- Jóért roszszal fizetnek meg nékem, megrabolják lelkemet.
Zsolt. 38,21.,
Zsolt. 38,41.,
Zsolt. 38,10.
- Pedig én az ő betegségökben gyászba öltöztem, bőjttel gyötörtem lelkemet, imádságom kebelemre vissza-vissza szállt.
- Mintha barátom, testvérem volna, úgy jártam-keltem érte; mintha anyámat siratnám, úgy jártam bútól meghajolva:
- Ők pedig örültek az én bukásomon és összegyűltek; összegyűltek ellenem a rágalmazók, tudtom nélkül gyaláztak és nem nyugodtak.
Jób. 30,12.,
Jób. 30,14.
- Ingyenélők léha csúfkodásai közt fogaikat vicsorgatva rám.
- Oh Uram, meddig nézed? Szabadítsd meg lelkemet tombolásaiktól, az oroszlánkölyköktől az én egyetlenemet.
Zsolt. 22,21.
- Dicsérlek a nagy gyülekezetben, az erős nép között magasztallak téged.
Zsolt. 40,10.
- Ne örüljenek rajtam az én hazug ellenségeim, méltatlan gyűlölőim + se hunyorgassanak rám.
Zsolt. 35,15.,
Zsolt. 41,8.,
Zsolt. 41,9.,
Péld. 6,13.
- Mert nem beszélnek békességet, hanem a kik békességesek e földön, azok ellen álnok dolgokat koholnak.
- Föltátották rám szájokat, azt mondták: Haha! Haha! Látta a szemünk.
Zsolt. 41,8.,
Zsolt. 41,9.
- Láttad, oh Uram - ne hallgass, oh + Uram; ne légy távol tőlem!
Zsolt. 35,25.,
Zsolt. 83,1.,
Zsolt. 83,3.
- Serkenj föl, ébredj ítéletemre, oh Uram, Istenem, az én ügyemért.
Zsolt. 44,24.
- Ítélj meg engem a te igazságod szerint, oh Uram, Istenem, hogy ne öröljenek rajtam!
Zsolt. 26,1.,
Zsolt. 26,9.
- Ne mondhassák szívökben: Örülj mi lelkünk! Ne mondhassák: Elnyeltük őt!
Zsolt. 35,22.,
Zsolt. 41,6.,
Zsolt. 41,9.
- Szégyenüljenek meg, piruljanak együttesen, a kik bajomnak örülnek; szégyen és gyalázat borítsa be őket, a kik felfuvalkodtak ellenem.
- Vigadjanak és örüljenek, a kik kivánják az én igazságomat, hadd mondják mindenkor: Nagy az Úr, a ki kivánja az ő szolgájának békességét.
- Az én nyelvem pedig hirdetni fogja a te igazságodat, a te dicsőségedet minden napon.