37. Fejezet: ZSOLTÁROK KÖNYVE

1. Dávidé. Ne bosszankodjál az elvetemültekre, ne irígykedjél a gonosztevőkre.
   Péld. 24,1.
2. Mert hirtelen levágattatnak, mint a fű, s mint a gyönge növény elfonnyadnak.
   Jób. 22,16., Jób. 20,5.
3. Bízzál az Úrban és jót cselekedjél; e földön lakozzál és hűséggel élj.
4. Gyönyörködjél az Úrban, és megadja néked szíved kéréseit.
5. Hagyjad az Úrra a te útadat, és bízzál benne, majd ő teljesíti.
6. Felhozza a te igazságodat, mint a világosságot, és a te jogodat, miként a delet.
   Ésa. 58,8.
7. Csillapodjál le az Úrban és várjad őt; ne bosszankodjál arra, a kinek útja szerencsés, se arra, a ki álnok tanácsokat követ.
8. Szünj meg a haragtól, hagyd el heveskedésedet; ne bosszankodjál, csak rosszra vinne!
9. Mert az elvetemültek kivágattatnak; de a kik az Urat várják, öröklik a földet.
   Jób. 20,5., Jób. 20,29.
10. Egy kevés idő még és nincs gonosz; nézed a helyét és nincsen ott.
11. A szelidek pedig öröklik a földet, és gyönyörködnek nagy békességben.
    5 Móz. 28,1., 5 Móz. 28,13., Mát. 5,5.
12. Fondorkodik a gonosz az igaz ellen, és fogait csikorgatja rá:
13. Az Úr neveti őt, mert látja, hogy eljő az ő napja.
    Zsolt. 2,4.
14. Fegyvert vonnak a gonoszok; felvonják ívöket, hogy a szegényt és nyomorultat elejtsék, és leöljék az igazán élőket;
15. De fegyverök saját szívökbe hat, és ívök eltörik.
16. Jobb a kevés az igaznak, mint a sok gonosznak az ő gazdagsága.
    Péld. 15,16., Péld. 15,17.
17. Mert a gonoszok karja eltörik, de az igazakat támogatja az Úr.
    Zsolt. 34,10., Zsolt. 34,11., Péld. 13,25.
18. Jól tudja az Úr feddhetetleneknek napjait, és hogy örökségök mindörökké meglesz.
19. Nem szégyenülnek meg a veszedelmes időben, és jóllaknak az éhség napjaiban.
    Zsolt. 33,19.
20. De a gonoszok elvesznek, és az Úrnak ellensége, mint a liget ékessége, elmúlik, füstként múlik el.
    Jób. 18,5., Jób. 18,21.
21. Kölcsön kér a gonosz és meg nem fizet, de az igaz irgalmas és adakozó.
    5 Móz. 28,12., Jób. 31,16., Jób. 31,21.
22. Mert a kiket ő megáld, öröklik a földet, és a kiket ő megátkoz, kivágattatnak azok.
23. Az Úr szilárdítja meg az igaz ember lépteit, és útját + kedveli.
    Zsolt. 18,25., Zsolt. 18,37., Zsolt. 1,6.
24. Ha elesik, nem terül el, mert az Úr támogatja kezével.
    Péld. 24,16., 2 Kor. 4,8., 2 Kor. 4,9.
25. Gyermek voltam, meg is vénhedtem, de nem láttam, hogy elhagyottá lett volna az igaz, a magzatja pedig kenyérkéregetővé.
    Péld. 10,3., Péld. 13,23.
26. Mindennapon irgalmatoskodik és kölcsön ad, és az ő magzatja áldott.
    Jób. 3,16., Jób. 3,18., Zsolt. 112,9.
27. Kerüld a rosszat és jót cselekedjél, és megmaradsz mindörökké.
    Péld. 11,6., Ésa. 1,16., Ésa. 1,17.
28. Mert az Úr szereti az ítéletet, és el nem hagyja az ő kegyeseit; megőrzi őket mindörökké, a gonoszok magvát pedig kiirtja.
    Jób. 21,19.
29. Az igazak öröklik a földet, és mindvégig rajta lakoznak.
    Zsolt. 37,11.
30. Bölcseséget beszél az igaznak szája, és a nyelve ítéletet szól.
31. Istenének törvénye van szívében, lépései nem ingadoznak.
    Zsolt. 1,2.
32. Leselkedik a gonosz az igazra, és halálra keresi azt;
    Zsolt. 10,8., Zsolt. 10,10.
33. De az Úr nem hagyja azt annak kezében, sem nem kárhoztatja, mikor megítéltetik.
34. Várjad az Urat, őrizd meg az ő útját; és fölmagasztal téged, hogy örököld a földet; és meglátod, a mikor kiirtatnak a gonoszok.
35. Láttam elhatalmasodni a gonoszt és szétterjeszkedett az, mint egy gazdag lombozatú vadfa;
36. De elmult és ímé nincsen! kerestem, de nem található.
    Zsolt. 49,13.
37. Ügyelj a feddhetetlenre, nézd a becsületest, mert a jövendő a béke emberéé.
    Zsolt. 18,5., Zsolt. 20,44.
38. De a bűnösök mind elvesznek; a gonosznak vége pusztulás.
    Jób. 18,16., Jób. 18,20.
39. Az igazak segedelme pedig az Úrtól van; ő az ő erősségök a háborúság idején.
    Zsolt. 9,10.
40. Megvédi őket az Úr és megszabadítja őket; megszabadítja őket a gonoszoktól és megsegíti őket, mert ő benne bíznak.
    Jób. 20,10., Zsolt. 18,45.