75. Fejezet: ZSOLTÁROK KÖNYVE

1. Az éneklőmesternek, az altashétre, Aszáf zsoltára, ének.
2. Tisztelünk téged, oh Isten, tisztelünk; neved közel van, hirdetik csodatetteid.
3. Ha megszabom a határidőt, én méltányosan ítélek.
4. A föld és annak minden lakosa elcsügged; én erősítem meg annak oszlopait. Szela.
   Józs. 2,9., Józs. 2,24.
5. A kérkedőknek azt mondom: Ne kérkedjetek; és a gonoszoknak: Ne emeljetek szarvat!
6. Ne emeljétek magasra szarvatokat, ne szóljatok megkeményedett nyakkal;
   Zsolt. 31,19.
7. Mert nem napkelettől, sem napnyugattól, s nem is a puszta felől támad a felmagasztalás;
8. Hanem Isten a biró, a ki egyet megaláz, mást felmagasztal!
   Dán. 5,21., 1 Sám. 2,7., Dán. 2,21.
9. Mert pohár van az Úr kezében, bortól pezseg, nedvvel tele; ha tölt belőle, még seprejét is iszsza és szopja a föld minden gonosztevője.
   Zsolt. 60,5., Jób. 21,22., Jób. 21,29.
10. Én pedig hirdetem ezt mindörökké, és éneket mondok a Jákób Istenének.
11. És a gonoszoknak szarvait mind letördelem; az igaznak szarvai pedig felmagasztaltatnak.
    Zsolt. 101,3., Zsolt. 101,8.