120. Fejezet: ZSOLTÁROK KÖNYVE

1. Grádicsok éneke. Nyomorúságomban az Úrhoz kiálték, és meghallgata engem.
   Zsolt. 18,5., Zsolt. 18,7., Zsolt. 18,50., Zsolt. 18,15.
2. Mentsd meg, Uram, lelkemet a hazug ajaktól és a csalárd nyelvtől!
   1 Sám. 24,10.
3. Mit adjak néked, vagy mit nyujtsanak néked, te csalárd nyelv?!
4. Vitéznek hegyes nyilait fenyőfa parázsával.
   Zsolt. 52,4., Zsolt. 52,6.
5. Jaj nékem, hogy Mésekben bujdosom + és a Kédár sátrai közt lakom!
   2 Sám. 26,19., 1 Móz. 10,2., 1 Móz. 15,12., 1 Móz. 15,15., Ezék. 27,21.
6. Sok ideje lakozik az én lelkem a békességnek gyűlölőivel!
7. Magam vagyok a békesség, de mihelyt megszólalok, ők viadalra készek.