SÁMUEL MÁSODIK KÖNYVE
- Összegyûjté ezek után Dávid az egész Izráelnek színét, harmincezer embert.
1 Krón. 13,1.,
1 Krón. 13,6.
- És felkelvén, elméne Dávid az egész néppel együtt, mely vele vala, Júdának városába, Bahalába, hogy elhozza onnét az Isten ládáját, mely Névrõl, a Seregek Urának nevérõl neveztetik, ki ül a Kérubok + között.
1 Krón. 13,6.,
1 Sám. 7,1.,
2 Móz. 25,20.,
2 Móz. 25,22.
- És tevék az Isten ládáját új szekérre, és elhozák azt Abinádábnak házától, mely vala a dombon, és Uzza és Ahió, Abinádáb fiai vezetik az új szekeret.
1 Sám. 6,7.,
1 Sám. 6,10.,
1 Sám. 6,11.
- Elvivék azért azt az Abinádáb házából, mely a dombon vala, az Isten ládájával, és Ahió a láda elõtt megyen.
1 Sám. 7,1.
- Dávid pedig és az egész Izráel népe örvendeznek vala az Úr elõtt, jegenyefából való minden szerszámokkal, hegedûkkel, lantokkal, dobokkal, sípokkal és czimbalmokkal.
2 Sám. 6,14.,
2 Sám. 6,15.
- És mikor Nákonnak szérûjére jutának, kinyújtá Uzza az õ kezét az Isten ládájára, és megtartá azt; mert az ökrök félremozdították vala.
1 Krón. 13,9.
- Ennekokáért felgerjede az Úr haragja Uzza ellen, és megölé ott õt az Isten vakmerõségéért: és meghala ott az Isten ládája mellett.
- És bosszankodék Dávid, hogy az Úr ilyen romlással rontotta meg Uzzát, és nevezé azt a helyet Péres Uzzának, mind e mai napig.
- Megfélemlék azért Dávid azon a napon az Úrtól, és monda: Hogyan jõjjön az Úr ládája én hozzám?
- És nem akará Dávid magához vinni az Úrnak ládáját Dávidnak városába, hanem letéteté azt Dávid a Gitteus Obed + Edom házánál.
2 Sám. 5,7.,
1 Krón. 13,13.
- És lõn az Úrnak ládája a Gitteus Obed Edom házánál három hónapig, és megáldá az Úr Obed Edomot és egész háznépét.
- És megmondák Dávid királynak ilyen szóval: Megáldotta az Úr az Obed Edom házát és mindenét, a mije van, az Isten ládájáért. És elmenvén Dávid, elvivé + az Isten ládáját az Obed Edom házától Dávid városába ++ vígassággal.
1 Krón. 13,14.,
1 Krón. 15,1.,
1 Krón. 15,3.,
2 Sám. 5,7.,
2 Sám. 6,5.,
2 Sám. 6,14.
- Mikor pedig azok, a kik az Úr ládáját vitték, hat lépést mentek, áldozék ott egy ökröt és hízott borjút.
- Dávid pedig teljes erejébõl tánczol vala az Úr elõtt, és gyolcs + efódot övedzett magára Dávid.
2 Sám. 6,5.,
1 Krón. 15,27.
- Dávid azért és Izráelnek egész háza felvivék az Úr ládáját énekléssel és trombitaszóval.
- Lõn pedig, hogy mikor az Úr ládája Dávid városába ért, Mikál, Saulnak leánya kinéz vala az ablakon, és látván, hogy Dávid király ugrál és tánczol az Úr elõtt, + megútálá õt szívében.
2 Sám. 3,14.,
2 Sám. 3,15.,
2 Sám. 6,23.
- Mikor pedig bevitték az Úr ládáját, és elhelyezék azt az õ helyére a sátornak közepére, melyet számára Dávid felállíttatott: akkor áldozott Dávid egészen égõáldozatokat és hálaadó áldozatokat, az Úr elõtt.
1 Krón. 15,1.,
1 Krón. 16,1.
- Mikor pedig elvégezte Dávid az egészen égõáldozatot, és a hálaadó áldozatot, megáldá a népet a Seregek Urának nevében.
1 Kir. 8,55.,
1 Kir. 8,61.
- És osztogattata Dávid mind az egész népnek, Izráel egész seregének, férfiaknak és asszonyoknak, mindenkinek egy-egy lepényt, egy-egy darab húst, és egy-egy kalácsot; és elméne mind az egész nép, kiki az õ házához.
- Mikor pedig Dávid hazament, hogy megáldja az õ háznépét is: kijöve Mikál, a Saul leánya Dávid eleibe, és monda: Mily dicsõséges vala ma Izráel királya, ki az õ szolgáinak szolgálói elõtt felfosztózott vala ma, mint a hogy egy esztelen szokott felfosztózni!
2 Sám. 6,16.
- És monda Dávid Mikálnak: Az Úr elõtt, ki inkább engem választott, mint atyádat és az õ egész házanépét, hogy az Úr népének, Izráelnek fejedelme + legyek, igen, az Úr elõtt örvendezém.
1 Sám. 16,1.,
1 Sám. 16,13.,
1 Kir. 8,16.
- Sõt minél inkább megalázom magamat és minél alábbvaló leszek a magam szemei elõtt: annál dicséretreméltóbb leszek a szolgálók elõtt, a kikrõl te szólasz.
2 Sám. 6,20.
- Ennekokáért Mikálnak, Saul leányának nem lõn soha gyermeke, az õ halálának napjáig.
2 Sám. 6,16.,
2 Sám. 6,20.