SÁMUEL MÁSODIK KÖNYVE
- És lõn Saul halála után, mikor Dávid visszatért az Amálekiták legyõzésébõl, és Dávid két napig Siklágban idõzött:
1 Sám. 30,1.,
1 Sám. 30,17.,
1 Sám. 30,26.
- Ímé a harmadik napon egy férfi jöve a táborból Saultól, és az õ ruhái megszaggatva valának, fején pedig föld vala; és a mikor Dávidhoz ért, leesék a földre, és meghajtá magát.
1 Sám. 28,4.
- Monda pedig néki Dávid: Honnét jössz? Felele néki: Az Izráel táborából szaladék el.
- Monda néki Dávid: Mondd meg kérlek nékem, mint lõn a dolog? Õ pedig felele: megfutamodék a nép a harczból, és a nép közül nagy sokaság esett el, és meghalának. Sõt Saul is és Jonathán az õ fia meghalának.
1 Sám. 31,2.
- Dávid pedig mondá az ifjúnak, ki néki ezt elbeszélé: Honnan tudod, hogy meghalt Saul és Jonathán az õ fia?
- Felele az ifjú, ki a hírt hozta: Történetbõl felmenék a Gilboa hegyére, és ímé Saul az õ dárdájára támaszkodott vala, és ímé a szekerek és lovagok utólérék õtet.
1 Sám. 31,4.
- Hátratekintvén pedig Saul, megláta engem és szólíta, és mondék: Ímhol vagyok én.
- Monda pedig nékem: Ki vagy te? Felelék néki: Amálekita vagyok.
- Akkor monda nékem: Kérlek állj mellém és ölj meg engem, mert dermedtség fogott el engem, pedig a lélek még teljesen bennem van.
2 Sám. 1,6.
- Annakokáért én mellé állván, megölém õtet, mert tudtam, hogy meg nem él, miután elesett, és elhozám a koronát, mely az õ fején vala, és az aranypereczet, mely az õ karján volt, és azokat ímé ide hoztam az én uramnak.
- Akkor megragadá Dávid a maga ruháit és megszaggatá, úgyszintén a többi emberek is, a kik õ vele valának.
2 Sám. 3,31.,
1 Móz. 37,29.
- És nagy zokogással sírának, és bõjtölének mind estvéig, Saulon és Jonathánon, az õ fián, és az Úrnak népén és Izráelnek házán, mivelhogy fegyver által hullottak el.
1 Sám. 31,13.
- És monda Dávid az ifjúnak, a ki ezt elbeszélé néki: Honnét való vagy te? Felele: Egy jövevény Amálekita férfi fia vagyok.
- Ismét monda néki Dávid: Hogy nem féltél felemelni kezedet az Úr felkentjének elvesztésére?
1 Sám. 24,6.,
1 Sám. 24,7.,
1 Sám. 26,9.
- És szólíta Dávid egyet az õ szolgái közül, kinek monda: Jõjj elõ és öld meg õt. Ki általüté azt, és meghala.
2 Sám. 4,12.
- És monda néki Dávid: A te véred legyen a te fejeden: mert a tennen nyelved vallása bizonyságot tesz ellened, mondván: Én öltem meg az Úrnak felkentjét.
2 Sám. 1,10.
- És keservesen síra Dávid ilyen sírással, Saulon és Jonathánon, az õ fián,
2 Sám. 1,19.,
2 Sám. 1,27.
- És monda (íjdal ez, hogy megtanulják Júda fiai, mely be van írva a Jásár könyvébe):
1 Sám. 31,3.
- Izráel! a te ékességed elesett halmaidon: miként hullottak el a hõsök!
- Meg ne mondjátok Gáthban, ne hirdessétek Askelon utczáin, hogy ne örvendjenek a Filiszteusok leányai, és ne ujjongjanak a körülmetéletlenek leányai.
1 Sám. 27,3.,
1 Sám. 27,5.,
Mik. 1,10.
- Gilboa hegyei, se harmat, se esõ ti reátok ne szálljon, és mezõtök ne teremjen semmi áldozatra valót; mert ott hányatott el az erõs vitézek paizsa, Saulnak paizsa, mintha meg nem kenettetett volna + olajjal.
2 Sám. 1,6.,
1 Sám. 10,1.
- A megöletteknek vérétõl és a hõsöknek kövérétõl Jonathán kézíve hátra nem tért, és a Saul fegyvere hiába nem járt.
1 Sám. 14,13.
- Sault és Jonathánt, a kik egymást szerették és kedvelték míg éltek, a halál sem szakította el; a saskeselyûknél gyorsabbak és az oroszlánoknál erõsebbek valának.
1 Sám. 20,2.
- Izráel leányai! sirassátok Sault, ki karmazsinba öltöztetett gyönyörûen, és aranynyal ékesíté fel ruhátokat.
- Oh, hogy elhullottak a hõsök a harczban! Jonathán halmaidon esett el!
- Sajnállak testvérem, Jonathán, kedves valál nékem nagyon, hozzám való szereteted csudálatra méltóbb volt az asszonyok szerelménél.
1 Sám. 18,1.,
1 Sám. 20,41.,
1 Sám. 23,16.,
1 Sám. 23,17.
- Oh, hogy elhullottak a hõsök! És elvesztek a hadi szerszámok!