MÓZES ÖTÖDIK KÖNYVE A TÖRVÉNY SUMMÁJA
- Figyeljetek egek, hadd szóljak! Hallgassa a föld is számnak beszédeit!
5 Móz. 31,28.,
Ésa. 1,2.,
Jer. 2,12.
- Csepegjen tanításom, mint esõ; hulljon mint harmat a beszédem; mint langyos zápor a gyenge fûre, s mint permetezés a pázsitra!
- Mert az Úr nevét hirdetem: magasztaljátok Istenünket!
Zsolt. 96,7.
- Kõszikla! Cselekedete tökéletes, mert minden õ úta igazság! Hûséges Isten és nem csalárd; igaz és egyenes õ!
Préd. 3,14.,
Zsolt. 145,17.,
Dán. 4,34.
- Gonoszak voltak hozzá, nem fiai, a magok gyalázatja; romlott és elvetemült + nemzedék.
Ésa. 1,2.,
Ésa. 1,4.,
5 Móz. 28,9.
- Így fizettek-é az Úrnak: balga és értelmetlen nép?! Nem atyád-é õ, a ki teremtett? Õ alkotott és erõsített meg.
2 Móz. 14,30.,
2 Móz. 14,31.
- Emlékezzél meg az õs idõkrõl; gondoljátok el annyi nemzedék éveit! Kérdezd meg atyádat és megjelenti néked, a te véneidet és megmondják néked!
- Mikor a Felséges örökséget osztott a népeknek; mikor szétválasztá az ember fiait: megszabta a népek határait, Izráel fiainak + száma szerint,
Csel. 17,24.,
Csel. 17,26.,
Jer. 27,5.
- Mert az Úrnak része az õ népe, Jákób néki sorssal jutott öröksége.
- Puszta földön találta vala õt, zordon, sivatag vadonban; körülvette õt, gondja volt reá, õrizte, mint a szeme fényét;
- Mint a fészkén felrebbenõ sas, fiai felett lebeg, kiterjeszti felettök szárnyait, felveszi õket, és tollain emeli õket:
- Egymaga vezette õt az Úr; idegen Isten nem volt õ vele.
2 Móz. 40,36.,
2 Móz. 40,38.
- A föld magaslatain járatta õt, mezõk terméseivel étette, kõsziklából is mézet szopatott vele, kovaszirtbõl is olajat;
Ésa. 58,14.
- Tehenek vaját, és juhok tejét bárányok kövérjével, básáni kosokat és bakkecskéket a buza java kövérjével; és szõlõ vérét, bort ittál.
- És meghízott Jesurun, és rúgódozott. Meghíztál, megkövéredtél, elhájasodtál. És elhagyá Istent, teremtõjét, és megveté az õ + üdvösségének kõszikláját.
5 Móz. 31,20.,
Hós. 13,6.,
5 Móz. 32,6.,
5 Móz. 32,9.
- Idegen istenekkel ingerelték, útálatosságokkal bosszantották.
- Ördögöknek áldoztak, nem Istennek; isteneknek, a kiket nem ismertek; újaknak, a kik csak most támadtak, a kiket nem rettegtek a ti atyáitok.
2 Krón. 11,15.,
Zsolt. 106,37.
- A Kõsziklát, a ki szült téged, elfeledted; megfelejtkeztél Istenrõl, a ki nemzett téged.
- Látta ezt az Úr és megútálta bosszúságában az õ fiait és leányait.
5 Móz. 32,6.
- És monda: Elrejtem orczámat elõlök, hadd látom, mi lesz a végök? Mert elzüllött nemzetség ez, fiak, akikben nincs hûség!
5 Móz. 31,18.,
Ésa. 1,2.,
Ésa. 1,4.
- Azzal ingereltek õk, a mi nem isten; hiábavalóságaikkal bosszantottak engem; én pedig azzal ingerlem õket, a mi nem népem: bolond nemzettel + bosszantom õket.
Jer. 2,11.,
Jer. 5,7.,
Róm. 10,19.
- Mert tûz lobban fel haragomban és leég a Seol fenekéig; megemészti a földet és gyümölcsét, és felgyújtja a hegyek alapjait.
Jer. 15,14.,
Jer. 17,4.
- Veszedelmeket halmozok reájok, nyilaimat mind rájok fogyasztom.
5 Móz. 28,22.,
5 Móz. 28,27.,
5 Móz. 28,35.
- Éhségtõl aszottan, láztól emésztetten és keserû dögvésztõl - a vadak fogait is rájok bocsátom, a porban csúszók mérgével együtt.
5 Móz. 28,53.
- Kivül fegyver pusztít, az ágyasházakban rettegés: ifjat és szûzet, csecsszopót a vén emberrel együtt.
- Mondom: Elfuvom õket, eltörlöm emlékezetöket az emberek közül.
4 Móz. 14,11.,
4 Móz. 14,15.
- Ha nem tartanék az ellenség bosszantásától, hogy szorongatóik a dolgot félremagyarázzák, és hogy ezt mondják: A mi kezünk a hatalmas, és nem az Úr cselekedte mind ezt! -
- Mert tanács-vesztett nép ez, és nincs bennök értelem.
- Vajha eszesek volnának, megértenék ezt, meggondolnák, hogy mi lesz a végök!
Luk. 19,42.
- Miképen kergethetne egy ezeret, és kettõ hogyan ûzhetne tízezeret, ha az õ + Kõsziklájok el nem adja õket, és ha az Úr kézbe nem adja õket?!
3 Móz. 26,8.,
5 Móz. 32,15.
- Mert a mi Kõsziklánk nem olyan, mint az õ kõsziklájok; ellenségeink is megítélhetik!
- Mert az õ szõlõjök Sodoma szõlõje és Gomora mezõsége; bogyóik mérges bogyók, keserûek a gerézdjeik.
- Sárkányok mérge az õ boruk, áspiskígyóknak kegyetlen epéje.
- Nincsen-é ez elrejtve nálam, lepecsételve az én kincseim között?
- Enyém a bosszúállás és megfizetés, a mikor lábuk megtántorodik: mert közel van az õ veszedelmök napja, és siet, a mi rájok vár!
Zsolt. 94,1.,
Róm. 12,19.
- Mert megítéli az Úr az õ népét, és megkönyörül az õ szolgáin, ha látja, hogy elfogyott az erõ, s védett és védtelen oda van.
2 Kir. 14,26.,
2 Kir. 14,27.
- És ezt mondja: Hol az õ istenök? a Kõszikla, a melyben bizakodtak?
- A kik megették az õ véres áldozataik kövérjét, megitták az õ italáldozatuk borát: keljenek fel és segítsenek meg titeket, és oltalmazzanak meg titeket!
Bir. 10,14.
- Most lássátok meg, hogy én vagyok, és nincs Isten kivülem! Én ölök + és elevenítek, én sebesítek és én gyógyítok, és nincs, a ki kezembõl megszabadítson.
5 Móz. 4,35.,
Ésa. 45,5.,
Ésa. 18,22.,
1 Sám. 2,6.,
Jób. 5,18.,
Jak. 4,12.
- Mert felemelem kezemet az égre, és ezt mondom: Örökké élek én!
Jer. 22,24.,
Dán. 12,7.
- Ha megélesítem fényes kardomat és ítélethez fog kezem: bosszút állok ellenségeimen és megfizetek gyûlölõimnek.
- Megrészegítem nyilaimat vérrel, és kardom jól lakik hússal: a legyilkoltak és foglyok vérével, az ellenség vezéreinek fejébõl!
- Ujjongjatok ti nemzetek, õ népe! Mert õ megtorolja az õ szolgáinak vérét, + bosszút áll az õ ellenségein, földjének és népének megbocsát!
Róm. 15,10.,
Jel. 19,2.
- Elméne azért Mózes és elmondá ez éneknek minden ígéjét a nép füle hallására, õ és Józsué a Nún fia.
Józs. 1,1.,
Józs. 1,2.
- És mikor végig elmondá Mózes mind ez ígéket az egész Izráelnek,
- Monda nékik: Vegyétek szívetekre mind ezeket az ígéket, amelyekkel én bizonyságot teszek ellenetek e mai napon: és parancsoljátok meg fiaitoknak, hogy tartsák meg és teljesítsék e törvénynek minden ígéjét;
- Mert nem hiábavaló íge ez néktek; hanem ez a + ti életetek, és ez íge által hosszabbítjátok meg napjaitokat azon a földön, a melyre általmentek a Jordánon, hogy bírjátok azt.
5 Móz. 28,1.,
5 Móz. 28,14.,
5 Móz. 28,15.,
5 Móz. 28,68.,
5 Móz. 30,8.,
5 Móz. 30,10.,
5 Móz. 30,15.
- És ugyanezen a napon szóla az Úr Mózesnek, mondván:
- Menj fel ebbe az Abarim hegységbe, a Nébó hegyére, a mely Moáb földén van és pedig Jérikhóval átellenben; és nézd meg a Kanaán földét, a melyet én Izráel fiainak adok örökségül.
4 Móz. 27,12.,
4 Móz. 27,14.
- És halj meg a hegyen, a melyre felmégy, és takaríttassál a te népedhez, a miképen meghalt Áron, a te testvéred a Hór hegyén, és takaríttatott az õ népeihez;
4 Móz. 33,38.
- Mivelhogy vétkeztetek ellenem Izráel fiai között a versengésnek vizénél, a Czin pusztájában Kádesnél: mert nem szenteltetek meg engem Izráel fiai között.
4 Móz. 20,2.,
4 Móz. 20,8.,
4 Móz. 20,10.,
4 Móz. 20,13.
- Mert szemközt látod a földet; de arra a földre, a melyet én adok Izráel fiainak, oda nem mégy be.
5 Móz. 34,4.