SALAMON ÉNEKEK ÉNEKE

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8.

  1. Ímé szép vagy, én mátkám, ímé szép vagy, a te szemeid galambok a te fátyolod mögött; a te + hajad hasonló a kecskéknek nyájához, melyek a Gileád hegyérõl szállanak alá.
    Én. 1,15., Én. 6,2.
  2. A te fogaid hasonlók a megnyirt juhok nyájához, melyek a fördõbõl feljõnek, melyek mind kettõsöket ellenek, és nincsen azok között meddõ.
  3. Mint a karmazsin czérna, a te ajkaid, és a te beszéded kedves, mint a pomagránátnak darabja, olyan a te vakszemed a te fátyolod alatt.
  4. Hasonló a te nyakad a Dávid tornyához, a mely építtetett fegyveres háznak, a melyben ezer paizs függesztetett fel, mind az erõs vitézek paizsai.
  5. A te két emlõd olyan, mint két vadkecske, egy zergének kettõs fia, a melyek a liliomok közt legelnek.
    Én. 7,3.
  6. Míg meghûsül a nap, és elmulnak az árnyékok, elmegyek a mirhának hegyére, és a tömjénnek halmára.
    Én. 2,17.
  7. Mindenestõl szép vagy, én mátkám, és semmi szeplõ nincs benned!
    Eféz. 5,27.
  8. Én velem a Libánusról, én jegyesem, én velem a Libánusról eljõjj; nézz az Amanának hegyérõl, a Sénirnek és Hermonnak tetejérõl, az oroszlánoknak barlangjokból, a párduczoknak hegyeirõl.
    5 Móz. 3,9.
  9. Megsebesítetted az én szívemet, én húgom, jegyesem, megsebesítetted az én szívemet a te szemeidnek egy tekintésével, a te nyakadon való egy aranylánczczal!
  10. Mely igen szépek a te szerelmeid, én húgom, jegyesem! mely igen jók a te szerelmeid! jobbak a bornál, és a te keneteidnek illatja minden fûszerszámnál!
    Én. 1,2.
  11. Színmézet csepegnek a te ajkaid, én jegyesem, méz és tej van a te nyelved alatt, és a te ruháidnak illatja, mint a Libánusnak illatja.
  12. Olyan, mint a berekesztett kert az én húgom, jegyesem! mint a befoglaltatott forrás, bepecsételt kútfõ!
  13. A te csemetéid gránátalmás kert, édes gyümölcsökkel egybe, cziprusok nárdusokkal egybe.
  14. Nárdus és sáfrány, jóillatú nád és fahéj, mindenféle temjéntermõ fákkal, mirha és áloes, minden drága fûszerszámokkal.
    4 Móz. 24,6.
  15. Kerteknek forrása, élõ vizeknek kútfeje, melyek folynak a Libánusról.
  16. Serkenj fel északi szél, és jõjj el déli szél, fújj az én kertemre, folyjanak annak drága illatú szerszámai, jõjjön el az én szerelmesem az õ kertébe, és egye annak drágalátos gyümölcsét.

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8.