SALAMON ÉNEKEK ÉNEKE
Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8.
- Szép vagy én mátkám, mint Tirsa városa, kedves, mint Jeruzsálem, rettenetes, mint a zászlós tábor.
Zsolt. 48,3.
- Fordítsd el a te szemeidet én tõlem, mert azok megzavarnak engem. A te hajad olyan, mint a kecskéknek nyája, melyek a Gileádról szállanak alá.
Én. 4,1.
- A te fogaid hasonlók a juhok nyájához, melyek feljõnek a fördõbõl, melyek mind kettõsöket ellenek, és meddõ azok között nincsen.
Én. 4,2.
- Mint a pomagránát darabja a te vakszemed, a te fátyolod alatt.
Én. 4,3.
- Havanan vannak a királynék, és nyolczvanan az ágyasok és számtalan a leányzó.
- És az én galambom, az én tökéletesem, az õ anyjának egyetlenegye, az õ szülõjének választottja. Látják a leányok, és boldognak mondják õt, a királynéasszonyok és az ágyasok, és dicsérik õt.
- Kicsoda az, a ki úgy láttatik mintegy hajnal, szép, mint a hold, tiszta, mint a nap, rettenetes, mint a zászlós tábor?
- A diófás kertekbe mentem vala alá, hogy a völgynek zöld fûveit lássam; hogy megnézzem, ha fakad-é a szõlõ, és a pomagránátfák virágzanak-é?
- Nem tudtam, hogy az én elmém ültete engem az én nemes népemnek díszhintajába.
- Térj meg, oh Sulamit! térj meg, térj meg, hogy nézzünk téged! Mit néztek Sulamiton? mintegy Machanaimbeli körtánczot!
Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8.