EZSDRÁS KÖNYVE
Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10.
- Minekutána ezek elvégezõdének, jövének hozzám a fõemberek, mondván: Izráel népe és a papok és a Léviták nem különíték el magokat e tartományok népeitõl, s miképen pedig azoknak, a Kananeusoknak, Hitteusoknak, Perizeusoknak, Jebuzeusoknak, Ammonitáknak, Moábitáknak, Égyiptomiaknak és Emoreusoknak útálatos vétke szerint el kellett volna,
2 Móz. 13,5.,
2 Móz. 34,16.,
5 Móz. 7,1.,
5 Móz. 7,3.,
5 Móz. 23,4.
- Mert ezek leányai közül vettek vala feleséget magoknak és fiaiknak, és megelegyedett a szent mag e tartományok népeivel; és pedig a fejedelmek és fõemberek valának elsõk e bûnben.
Ésa. 6,13.,
Nehem. 13,23.,
2 Móz. 19,5.,
5 Móz. 13,10.
- Mihelyt e dolgot meghallottam, megszaggatám alsó- és felsõ ruhámat, s téptem fejem hajszálait és szakállamat, és veszteg ültem.
Józs. 7,6.,
Nehem. 1,4.,
Nehem. 13,25.
- És hozzám gyûlének mindnyájan, a kik reszketve gondoltak Izráel Istenének beszédeire azoknak vétke miatt, a kik a fogságból megjöttek vala; és én veszteg ülök vala mind az estvéli áldozatig.
2 Móz. 29,39.,
2 Móz. 29,41.,
5 Móz. 7,4.,
Józs. 23,12.,
1 Kir. 18,29.
- Az estvéli áldozatkor pedig felkeltem sanyargatásomból, megszaggatván alsó- és felsõ ruhámat; és térdeimre esvén, kiterjesztém kezeimet az Úrhoz, az én Istenemhez.
2 Móz. 29,38.,
2 Móz. 29,41.
- És mondék: Én Istenem, szégyenlem és átallom felemelni, én Istenem az én orczámat te hozzád, mert a mi álnokságaink felülhaladtak fejünk fölött és a mi vétkeink mind az égig nevekedtek!
2 Krón. 28,9.,
Zsolt. 38,5.
- A mi atyáink napjaitól fogva nagy vétekben vagyunk mi mind e mai napig, és a mi álnokságainkért adattunk vala mi, a királyaink és a mi papjaink a földi királyok kezébe, fegyver által rabságra és ragadományra és orczapirulásra, a mint ez a mai nap is van.
2 Kir. 17,2.,
2 Krón. 36,12.,
2 Krón. 36,21.
- És most nem sok ideje, hogy az Úr, a mi Istenünk rajtunk könyörült, hogy hagyjon minékünk maradékot, és hogy adjon nékünk egy szeget az õ szent helyén, hogy így megvilágosítsa szemeinket a mi Istenünk, s hogy megelevenítsen bennünket egy kissé a mi szolgaságunkban.
Ésa. 22,23.,
Zsolt. 13,4.,
Zsolt. 136,3.,
Nehem. 9,32.,
Ezék. 37,1.
- Mert szolgák vagyunk mi, de szolgaságunkban nem hagyott el minket a mi Istenünk, hanem hozzánk fordítá irgalmasságát Persiának királyai elõtt, hogy megelevenítene bennünket, hogy felemelhessük a mi Istenünk házát s megépíthessük annak romjait, és hogy adjon nékünk bátorságos lakást Júdában és Jeruzsálemben.
- És most mit mondjunk, óh mi Istenünk, mindezek után? Azt, hogy mi mégis elhagytuk parancsolataidat,
- A melyeket parancsoltál szolgáid, a próféták által, mondván: A föld, melyre bementek, hogy bírjátok azt, tisztátalan föld, a tartományok népeinek tisztátalansága miatt, útálatosságaik miatt, melyekkel betölték azt egyik végétõl a másikig tisztátalanságukban;
5 Móz. 17,1.,
5 Móz. 17,3.,
5 Móz. 27,7.,
5 Móz. 11,8.,
3 Móz. 18,24.,
2 Móz. 23,33.,
2 Kir. 21,26.
- Annakokáért leányaitokat ne adjátok az õ fiaiknak és az õ leányaikat ne vegyétek fiaitoknak, és nem keressétek barátságukat, sem javokat soha, hogy megerõsödjetek és éljetek e föld javaival, és örökségképen adhassátok azt fiaitoknak mindörökké.
5 Móz. 7,2.,
5 Móz. 7,3.,
5 Móz. 23,7.,
5 Móz. 11,8.,
Jer. 29,7.,
Eszt. 10,3.,
Ezsdr. 1,19.,
Péld. 13,22.,
Ezék. 37,25.
- Mindazok után pedig, a mik reánk jövének gonosz cselekedeteinkért és nagy vétkünkért, hiszen te, mi Istenünk, jobban kedveztél nékünk, sem mint bûneink miatt érdemeltünk volna, s adád nékünk e maradékot.
- Hát megrontjuk-é ismét parancsolataidat s összeházasodunk-é ez útálatos népekkel? Nem fogsz-é haragudni reánk mindaddig, míg megemésztetünk, hogy sem maradékunk, sem hírmondónk ne legyen?
- Oh Uram, Izráel Istene! igaz vagy te, mert meghagytál minket, maradék gyanánt, mint e mai nap bizonyítja. Ímé elõtted vagyunk vétkünkben, és nem állhatunk meg elõtted e miatt!
Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10.