NEHÉMIÁS KÖNYVE

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13.

Lõn pedig nagy kiáltása a népnek és feleségeiknek az õ atyjokfiai, a zsidók ellen.
Valának, a kik ezt mondják vala: Fiainkkal és leányainkkal együtt sokadmagunkkal vagyunk, nékünk gabona kell, hogy együnk és éljünk.
És valának, a kik ezt mondják vala: Mind mezeinket, mind szõlõinket, mind házainkat zálogba kell adogatnunk, nékünk gabona kell, mert éhezünk.
Viszontag valának, a kik ezt mondják vala: Kölcsön vettünk pénzt a király adójáért a mi mezeinkre és szõlõinkre;
És ímé, bár a mi testünk épen olyan, mint a mi atyánkfiainak testök, s a mi fiaink olyanok, mint az õ fiaik, mi nékünk mégis rabság alá kell adnunk fiainkat és leányainkat, sõt vannak már rabszolga leányaink is, és nincs erõnk arra, hogy õket megválthatnók, hisz mezeink és szõlõink másokéi már!
5 Móz. 15,7., 5 Móz. 15,11., 3 Móz. 25,14., 3 Móz. 25,17., 3 Móz. 25,39., 2 Móz. 21,2., 2 Kir. 4,1., Jer. 34,8., Jer. 34,22., 1 Móz. 30,2., 1 Móz. 31,29., Péld. 3,27., Mik. 2,1.
Felette nagy haragra gerjedtem azért, mikor kiáltásukat s e dolgokat hallottam;
És magamba szállva, gondolkodtam errõl, és megfeddém az elõljárókat és fõembereket, ezt mondván nékik: Ti a ti atyátokfiaival szemben uzsoráskodtok! És szerzék õ ellenök nagy gyûlést;
Nehem. 13,25., Nehem. 11,17., 5 Móz. 24,10., Jer. 15,10., Ésa. 24,2., Jób. 22,6., Jób. 24,3., 2 Kir. 4,1., 5 Móz. 23,20., 3 Móz. 25,36.
És mondám nékik: Mi megváltottuk a mi atyánkfiait, a zsidókat, a kik a pogányoknak eladattak vala, a mi tehetségünk szerint; és ti is meg akarjátok venni a ti atyátokfiait, s õk nékünk adják el magokat?! És hallgatának és nem tudának felelni semmit.
3 Móz. 25,42., 3 Móz. 25,47.
És mondék: Nem jó dolog ez, a mit ti cselekesztek. Hát nem fogtok a mi Istenünk félemében járni, hogy valahára ne gyalázzanak már minket a pogányok, a mi ellenségeink?
Ezsdr. 9,7., Ezsdr. 9,14.
Hiszen én, atyámfiai és legényeim is pénzt és gabonát kölcsönöztünk nékik; engedjük el, kérlek, e tartozást!
Nehem. 5,7., Nehem. 5,14.
Adjátok vissza, kérlek, nékik még ma az õ mezeiket, szõlõiket, olajkerteiket és házaikat; ennekfelette, a kölcsönadott pénznek, gabonának, bornak és olajnak századát engedjétek el.
2 Móz. 22,25., 3 Móz. 25,26.
És felelének: Visszaadjuk és tõlök nem veszünk semmit; úgy cselekszünk, a mint te mondod. Ekkor egybehívám a papokat és megeskettetém õket, hogy e beszéd szerint fognak cselekedni.
2 Krón. 19,8.
Ruhámat is megrázám és mondék: Épen így rázzon ki az Isten minden embert az õ házából és vagyonából, és épen így legyen kirázatott és üres, valaki meg nem teljesíti e beszédet. És monda az egész gyülekezet: Ámen. És dícsérék az Urat, és e beszéd szerint cselekedett a nép.
Csel. 18,6.
Sõt azon naptól fogva, melyen Júdának földére helytartójukul rendeltettem, Artaxerxes királynak huszadik esztendejétõl fogva harminczkettedik esztendejéig, azaz tizenkét esztendeig, sem én, sem az én atyámfiai a helytartónak járó kenyeret nem evénk.
Nehem. 5,15., Nehem. 13,6.
Holott az elõbbi helytartók, a kik én elõttem valának, terhelék a népet és vevének tõlök kenyérért és borért negyven ezüst sikluson felül; sõt még legényeik is zsarnokoskodának a népen. De én nem cselekedém így az Isten félelme miatt.
Nehem. 5,18.
Sõt még e kõfalon is dolgoztam; mezõt sem szereztünk; s minden én legényeim egybegyûltenek ott a munkára.
Nehem. 4,16., Nehem. 4,21., Nehem. 4,23.
Annakfelette a zsidók, továbbá a másfélszáz fõember és a kik jõnek vala mi hozzánk a körültünk lakó pogányok közül, az én asztalomnál esznek vala.
Ezsdr. 6,21.
A mit minden napra készítenek vala: egy ökröt, hat kövér juhot, és madarakat is készítének nékem, minden tíz napra vala mindenféle bor bõségesen; és mindemellett sem kivántam be a helytartó kenyerét, mert nehéz vala a szolgálat ezen a népen.
Emlékezzél meg rólam, én Istenem, javamra, mindarról, a mit én e néppel cselekedtem!
Nehem. 13,14., Nehem. 13,22.