JÓB KÖNYVE
- Felele pedig a Témánból való Elifáz, és monda:
- Az Istennek használ-é az ember? Sõt önmagának használ az okos!
- Gyönyörûségére van-é az a Mindenhatónak, ha te igaz vagy; avagy nyereség-é, hogy feddhetetlenül jársz?
- A te isteni félelmedért fedd-é téged, és azért perel-é veled?
- Avagy nem sok-é a te gonoszságod, és nem véghetetlen-é a te hamisságod?
Jób. 7,21.
- Hiszen zálogot vettél a te atyádfiától méltatlanul, és a szegényeket mezítelenekké tetted.
- Az eltikkadtnak vizet sem adtál inni, és az éhezõtõl megtagadtad a kenyeret.
Jób. 31,19.,
Mát. 25,42.,
Mát. 25,45.
- A ki hatalmas volt, azé vala az ország, és a ki nagytekintélyû volt, az lakik vala rajta.
- Az özvegyeket üres kézzel bocsátottad el, és az árváknak karjai + eltörettek.
Jób. 31,17.,
Jób. 31,18.,
Jób. 31,21.
- Azért vett körül téged a veszedelem, és rettegtet téged hirtelen való rettegés;
- Avagy a setétség, hogy ne láthass, és a vizek árja, a mely elborít!
Zsolt. 18,17.,
Zsolt. 69,15.
- Hát nem olyan magas-é Isten, mint az egek? És lásd, a csillagok is ott fent mily igen magasak!
- És mégis azt mondod: Mit tud az Isten; megítélheti-é, a mi a homály mögött van?
- Sûrû felhõk leplezik el õt és nem lát, és az ég körületén jár.
- Az õsvilág ösvényét követed-é, a melyen az álnok emberek jártak;
1 Móz. 6,5.,
1 Móz. 6,7.
- A kik idõnap elõtt ragadtattak el, és alapjokat elmosta a víz?!
- A kik azt mondják vala Istennek: Távozzál el tõlünk! És mit cselekedék velök a Mindenható?
Jób. 21,14.
- Õ pedig megtöltötte házaikat jóval. De az istentelenek tanácsa távol legyen tõlem.
- Látják ezt az igazak és örülnek rajta, az ártatlan pedig csúfolja õket:
Zsolt. 107,42.
- Valósággal kigyomláltatott a mi ellenségünk, és az õ maradékjokat tûz emészti meg!
Zsolt. 37,17.,
Zsolt. 18,20.
- Bízd csak azért magadat õ reá és légy békességben: ezekbõl jó származik reád.
- Végy csak oktatást az õ szájából, és vésd szívedbe az õ beszédeit!
Zsolt. 119,72.
- Ha megtérsz a Mindenhatóhoz, megépíttetel, és az álnokságot távol ûzöd a te sátorodtól.
- Vesd a porba a nemes érczet, és a patakok kavicsába az ofiri aranyat:
- És akkor a Mindenható lesz a te nemes érczed és a te ragyogó ezüstöd.
- Bizony akkor a Mindenhatóban gyönyörködöl, és a te arczodat Istenhez emeled.
- Hozzá könyörögsz és meghallgat téged, és lefizeted fogadásaidat.
- Mihelyt valamit elgondolsz, sikerül az néked, és a te utaidon világosság fénylik.
Zsolt. 37,6.,
Zsolt. 92,11.
- Hogyha megaláznak, felmagasztalásnak mondod azt, és õ az alázatost megtartja.
Péld. 29,23.
- Megszabadítja a nem ártatlant is, és pedig a te kezeidnek tisztaságáért szabadul meg az.
Jer. 5,1.