A PRÉDIKÁTOR SALAMON KÖNYVE
Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12.
- Örvendezz a te ifjuságodban, és vídámítson meg téged a te szíved a te ifjúságodnak idejében, és járj a te szívednek útaiban, és szemeidnek látásiban; de megtudd, hogy mindezekért az Isten tégedet ítéletre von!
Préd. 12,16.
- Vesd el a haragot a te szívedbõl, és vesd el a gonoszt a te testedbõl; mert az ifjúság és a hajnal hiábavalóság.
- És emlékezzél meg a te Teremtõdrõl a te ifjúságodnak idejében, míg a veszedelemnek napjai el nem jõnek, és míg el nem jõnek az esztendõk, melyekrõl azt mondod: nem szeretem ezeket!
- A míg a nap meg nem setétedik, a világossággal, a holddal és csillagokkal egybe; és a sûrû felhõk ismét visszatérnek az esõ után.
- Az idõben, mikor megremegnek a háznak õrizõi, és megrogynak az erõs férfiak, és megállanak az õrlõ leányok, mert megkevesbedtek, és meghomályosodnak az ablakon kinézõk.
- És az ajtók kivül bezáratnak, a mikor is a malom zúgása halkabbá lesz; és felkelnek a madár szóra, és halkabbakká lesznek minden éneklõ leányok.
- Minden halmocskától is félnek, és mindenféle ijedelmek vannak az úton, és a mandolafa megvirágzik, és a sáska nehezen vonszolja magát, és kipattan a kapor; mert elmegy az ember az õ örökös házába, és az utczán körül járnak a sírók.
Jer. 9,17.,
Jer. 9,18.
- Minekelõtte elszakadna az ezüst kötél és megromolna az arany palaczkocska, és a veder eltörnék a forrásnál, és beletörnék a kerék a kútba,
- És a por földdé lenne, mint azelõtt volt; a lélek pedig megtérne Istenhez, a ki + adta volt azt.
1 Móz. 2,7.,
1 Móz. 3,19.,
Zak. 12,1.
- Felette nagy hiábavalóságok, azt mondja a prédikátor, mindezek hiábavalóságok!
- És azonfelül, hogy a prédikátor bölcs volt, még a népet is tudományra tanította, és fontolgatott, és tudakozott, és írt sok bölcs mondást.
1 Kir. 4,31.,
1 Kir. 4,33.
- És igyekezett a prédikátor megtudni sok kivánságos beszédeket, igaz írást és igaz beszédeket.
Préd. 9,1.
- A bölcseknek beszédei hasonlatosak az ösztökéhez, és mint a szegek, erõsen le vannak verve a gyülekezetek tanítóinak szavai; melyek egy pásztortól adattak.
- Mindezekbõl, fiam, intessél meg: a sok könyvek írásának nincs vége, és a sok tanulás fáradságára van a testnek.
- A dolognak summája, mindezeket hallván, ez: az Istent féljed, és az õ parancsolatit megtartsad; mert ez az embernek fõdolga!
Zsolt. 111,10.,
Luk. 10,42.
- Mert minden cselekedetet az Isten ítéletre elõhoz, minden titkos dologgal, akár jó, akár gonosz legyen az.
2 Kor. 5,10.
Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12.