Pál apostol első levele a korintusiakhoz

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16.

    Erkölcsi visszaélések.

  1. Egy botrányos eset. Egyébként az a hír járja, hogy paráznaság fordul elő köztetek, mégpedig olyan, amilyen még a pogányok közt sincsen, az tudniillik, hogy valaki saját atyjának feleségével él.
  2. S ti még kérkedtek? Nem kellene inkább szomorkodnotok és azon lennetek, hogy kiközösítsétek azt, aki ilyesmit tesz?
  3. Én ugyan testileg távol, de lélekben jelen, mintha köztetek volnék, már kimondtam az itéletet a fölött, aki így viselkedett:
  4. A mi Urunk Jézus (Krisztus) nevében egyesüljünk, ti és az én lelkem, Urunk Jézus hatalmával,
  5. és adjuk át az ilyent testének vesztére a sátánnak, hogy lelke üdvözüljön az Úr (Jézus Krisztus) napján.
  6. Dicsekvéstek nincs rendjén. Nem tudjátok, hogy egy kevés kovász az egész tésztát megerjeszti?
  7. El a régi kovásszal, hogy új tésztává legyetek, aminthogy kovásztalanok is vagytok! Hiszen húsvéti bárányunkat, Krisztust megölték.
  8. Ünnepeljünk hát, de ne a régi kovásszal, sem a rosszaság és gonoszság kovászával, hanem az egyeneslelkűség és igazság kovásztalan kenyerével.
  9. Megírtam nektek levelemben: Ne barátkozzatok parázna emberekkel!
  10. Ez nem vonatkozik általában e világ paráznáira, kapzsiaira, rablóira és bálványimádóira, mert különben ki kellene szöknötök a világból.
  11. Most azonban azt írom nektek: Ne barátkozzatok azzal, aki testvérnek mondja ugyan magát, de parázna, kapzsi, bálványimádó, átkozódó, részeges vagy rabló. Az ilyennel még csak ne is étkezzetek együtt.
  12. Minek itélkezzem azok fölött, akik kívül vannak? Nem azok fölött itélkeztetek ti is, akik a közösséghez tartoznak?
  13. A kinnlévők fölött majd Isten itélkezik. Távolítsátok el a gonoszt magatok közül!

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16.


1-13. A korintusi egyház egyik tagja együtt élt mostohaanyjával. Az ottani előljárók ezt eltűrték. Az apostol követeli a bűnös kiközösítését. Az egyházi közösségből való kizárással a bűnöst bizonyos értelemben kiszolgáltatják a sátánnak. Ez a megaláztatás bűnbánatra indíthatja és visszavezérelheti az üdvösség útjára.