Pál apostol első levele a korintusiakhoz

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16.

  1. Legyetek követőim, mint ahogy én Krisztus követője vagyok.

    Intézkedések az istentisztelettel kapcsolatban

  2. Az asszonyok fátyolviselete. Megdicsérlek titeket (testvérek) azért, mert emlékeztek mindenre, s rendelkezéseimet végrehajtjátok, úgy ahogy meghagytam.
  3. Szeretném azonban tudomastokra hozni, hogy minden férfi feje Krisztus, az asszony feje a ferfi, Krisztus feje pedig az Isten.
  4. Minden férfi, aki födött fővel imádkozik vagy prófétál, szégyent hoz fejére.
  5. Minden asszony pedig, aki födetlen fővel imádkozik vagy prófétál, szintén szégyent hoz fejére.
  6. Éppen olyan, mintha megnyírták volna. Ha pedig az asszony nem akarja fejét befödni, vágassa le a haját. De ha szégyenletes az asszonynak, hogy haját levágassa, vagy kopaszra nyiratkozzék, födje be a fejét.
  7. A férfi nem köteles fejét befödni, mert Isten képmása és dicsősége, az asszony viszont a férfi dísze.
  8. Nem a férfi lett ugyanis az asszonnyból, hanem az asszony a férfiből.
  9. S nem a férfit teremtette Isten az asszonyért, hanem az asszonyt a férfiért.
  10. Ezért viselje az asszony annak a jelét, hogy hatalom alatt áll - az angyalokra való tekintettel.
  11. Igaz ugyan, hogy az Úrban sem a férfi nincs asszony nélkül, sem az asszony férfi nélkül,
  12. mert amint az asszony a férfiből lett, úgy a férfi az asszonytól születik, de minden Istentől van.
  13. Itéljétek meg magatok: illik-e az asszonynak födetlen fővel imádkoznia Istenhez?
  14. Nem tanít-e maga a természet is arra titeket, hogy ha a férfi hosszú hajat növeszt, szégyenére válik.
  15. Ha viszont az asszony növeszti meg haját, díszére van, mert haját fátyol gyanánt kapta.
  16. Ha pedig valaki jónak látja, hogy tovább vitatkozzék, nekünk ez nem szokásunk, sem Isten Egyházának.
  17. Az utolsó vacsora ünneplése. A következő intézkedéssel kapcsolatban nem dicsérhetlek meg titeket, mert összejöveteletek nem javatokra, hanem károtokra szolgál.
  18. Először is azt hallom, hogy amikor közösségbe gyűltök, szakadás van köztetek. Ezt részben el is hiszem.
  19. Kell is, hogy szakadás legyen köztetek, hogy a megbízhatók kiváljanak közületek.
  20. Mikor ugyanis egybegyűltök, az már nem az Úr vacsorájának elköltése,
  21. mert étkezés közben kiki a saját vacsoráját veszi elő, s az egyik éhen marad, a másik pedig megrészegül.
  22. Hát nincs otthonotok evésre-ivásra? Vagy semmibe sem veszitek az Isten egyházát és zavarba hozzátok a szegénysorsúakat? Mit mondjak nektek? Dicsérjelek? Ezért nem dicsérlek.
  23. Az Úrtól kaptam ugyanis, amit közöltem veletek: Az Úr Jézus elárulásának éjszakáján fogta a kenyeret,
  24. hálát adott, megtörte és így szólt: "(Vegyétek és egyétek), ez az én testem, melyet értetek (adok). Ezt tegyétek az én emlékezetemre."
  25. Ugyanígy vacsora után (fogta) a kelyhet és így szólt: "Ez a kehely az uj szövetség az én véremben. Ezt tegyétek, valahányszor isztok belőle, az én emlékezetemre."
  26. Valhányszor ugyanis e kenyeret eszitek, s e kehelyből isztok, az Úr halálát hirdetitek, míg el nem jön.
  27. Ezért, aki méltatlanul eszi e kenyeret, vagy issza az Úr kelyhét, az Úr teste és vére ellen vét.
  28. Tehát vizsgálja meg magát mindenki, s csak úgy egyék a kenyérből, és igyék a kehelyből,
  29. mert aki (méltatlanul) eszik és iszik, anélkül hogy megkülönböztetné (az Úr) testét, tulajdon itéletét eszi és issza.
  30. Ezért gyöngék és betegek közületek sokan, többen pedig holtak.
  31. Ha azonban (helyesen) itélnők meg magunkat, nem lenne részünk az itéletben.
  32. Ha viszont az Úr itél meg minket, javulásunkra teszi, hogy e világgal együtt el ne kárhozzunk.
  33. Ezért testvéreim, ha étkezésre gyülekeztek, várjatok egymásra.
  34. Ha valaki éhes, egyék otthon, hogy ne itéletre gyűljetek össze. A többit majd megérkezésem után rendezem el.

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16.

2-12. Korintusban a férfiak nyilvános összejöveteleken görög szokás szerint födetlen fővel jelentek meg, a nők viszont fátyollal. Valószínűleg a nők közül néhányan túlzott szabadságvágyból nem viseltek fátylat az istentiszteleten. Az Apostol követeli, hogy ragaszkodjanak a régi szokásokhoz, mert a fátyol viselése kifejezi a teremtés isteni rendjét és a nő alárendeltségét. - A 10. versben az istentiszteleten láthatatlanul résztvevő angyalokról van szó.

20-32. Az első keresztények a szentmiseáldozat bemutatását az utolsó vacsora mintájára többnyire szeretet-lakomával (agápé) kapcsolták össze. Korintusban ez bizonyos visszaélésekre vezetett: a jobbmódúak külön csoportot alkottak és a magukkal hozott jobb ételeket nem osztották meg a szegényekkel. Szeretetlen magatartásuk megzavarta a hívek békés egyetértését: az eukarisztikus áldozathoz méltó szellemet. Az Apostol éppen erre hivatkozva utasítja rendre őket: a szeretetlen magatartás súlyos bűn, és méltatlanná tesz az Úr szent testének és vérének vételére.