Pál apostol első levele a korintusiakhoz
Az Apostol példája. Vajjon nem vagyok szabad ember? Nem vagyok
apostol? Nem láttam Urunkat Jézus (Krisztust)? Nem az én művem vagytok
ti az Urban?
- Ha másoknak nem is volnék apostola, de nektek az vagyok: apostolságom
pecsétje ti vagytok az Úrban.
- Ez önvédelem a számonkérőkkel szemben.
- Vajjon nincs jogunk az evéshez-iváshoz?
- Nincs jogunk ahhoz, hogy valamely asszonyt, mint nővérünket magunkkal
vigyünk, mint a többi apostol és az Úr testvérei, sőt Kéfás is teszi?
- Csak nekem és Barnabásnak nincs jogunk így tenni?
- Ki katonáskodik saját költségét? Ki ültet szőlőt és nem eszik a
terméséből? Ki legeltet nyájat és nem issza a nyáj tejét?
- Talán csak emberi ésszel mondom ezeket?
- Nem ugyanazt mondja a törvény is? Hiszen így áll Mózes törvényében:
"Cséplő ökörnek ne kösd be a száját!" Vajon az ökörre van gondja
Istennek,
- s nem inkább értünk mondja ezt? De bizony értünk meg van írva, hogy a
szántó reménykedve szántson, s a cséplő abban a reményben, hogy része
lesz a termésből.
- Ha lelki javakat vetettünk köztetek, oly nagy dolog az, ha majd anyagi
javaitokat aratjuk?
- Ha mások rendelkezhetnek veletek, miért nem inkább mi? De mi nem élünk
e joggal, sőt mindent elviselünk, csak hogy gátat ne vessünk Krisztus
evangéliumának.
- Nem tudjátok, hogy akik a templomban szolgálnak, a templomból is
élnek, s akik az oltárt szolgálják, az oltárról részesednek?
- Az Úr is úgy rendelte, hogy az evangélium hirdetői az evangéliumból
éljenek.
- Az Apostol igénytelensége. Én azonban mindebből mit sem
élveztem. Nem azért írom ezt, hogy a jövőben így bánjatok velem, mert
jobb meghalnom, sem hogy valaki jóhíremet lerontsa.
- Ha ugyanis az evangéliumot hirdetem, nincs mivel dicsekednem, hiszen
ez a kötelességem. Jaj nekem, ha nem hirdetem az evangéliumot!
- Ha önszántamból teszem, jutalmam lesz, ha nem önszántamból, csak
megbízott hivatalnok vagyok.
- Mi tehát az én jutalmam? Az, hogy az evangéliumot hirdetve, ingyenessé
tegyem az evangéliumot, s ne használjam ki az evangéliumban gyökerező
jogomat.
- Bár mindenkitől független voltam, mindenkinek szolgájává lettem, hogy
minél többet megnyerjek.
- A zsidók közt zsidóvá lettem, hogy megnyerjem a zsidókat. A törvény
alárendeltek közt, mint a törvény alárendeltje, - noha magam nem
vagyok a törvénynek alárendelve - csak hogy megnyerjem a törvény alá
rendelteket.
- A törvényen kivülállók közt, mint aki a törvényen kívül áll - pedig
nem állok Isten törvényén kívül, hanem Krisztus törvényének vagyok
alárendeltje - csak hogy megnyerjem a törvényen kívül állókat.
- A gyöngék közt gyöngévé lettem, hogy megnyerjem a
gyöngéket. Mindenkinek mindene lettem, hogy mindenkit megmentsek.
- Mindezt az evangéliumért teszem, hogy én is részesedjem benne.
- Saját üdvösségének gondja. Nem tudjátok, hogy a pályán a
versenyzők mind futak ugyan, de a díjat csak egy nyeri el? Úgy
fussatok, hogy elnyerjétek!
- A küzdők pedig valamennyien megtartóztató életet élnek minden
tekintetben. Azok, hogy hervadó babért kapjanak, mi azért, hogy
hervadhatatlant.
- Én is futok, de nem céltalanul, mérem az ökölcsapásokat, de nem csak a
levegőt csapkodva, hanem sanyargatom
- és rabságba vetem testemet, hogy még másoknak hirdetem az igét, magam
érdemtelenné ne váljak.
1-18. Szent Pálnak, mint apostolnak, joga van ahhoz, hogy eltartsák a hívek (1Kor. 9,1-6). Ez a jog emberi szokáson és isteni rendelkezésen alapul (1Kor. 9,7-14). Pál azonban önként lemond róla, hogy Istentől kapjon jutalmat. Apostoli munkájáért ugyanis nem jár jutalom, mert az nem önkéntes vállalkozás, hanem Istentől rárótt kötelesség.