MÓZES ELSÕ KÖNYVE A TEREMTÉSRÕL
- Mind az egész földnek pedig egy nyelve és egyféle beszéde vala.
- És lõn mikor kelet felõl elindultak vala, Sineár földén egy síkságot találának és ott letelepedének.
- És mondának egymásnak: Jertek, vessünk téglát és égessük ki jól; és lõn nékik a tégla kõ gyanánt, a szurok pedig ragasztó gyanánt.
- És mondának: Jertek, építsünk magunknak várost és tornyot, melynek teteje az eget érje, és szerezzünk magunknak nevet, hogy el ne széledjünk az egész földnek színén.
- Az Úr pedig leszálla, hogy lássa a várost és a tornyot, melyet építenek vala az emberek fiai.
- És monda az Úr: Imé e nép egy, s az egésznek egy a nyelve, és munkájának ez a kezdete; és bizony semmi sem gátolja, hogy véghez ne vigyenek mindent, a mit elgondolnak magukban.
- Nosza szálljunk alá, és zavarjuk ott össze nyelvöket, hogy meg ne értsék egymás beszédét.
- És elszéleszté õket onnan az Úr az egész földnek színére; és megszûnének építeni a várost.
- Ezért nevezék annak nevét Bábelnek; mert ott zavará össze az Úr az egész föld nyelvét, és onnan széleszté el õket az Úr az egész földnek színére.
- Ez a Sém nemzetsége: Sém száz esztendõs korában nemzé Arpaksádot, két esztendõvel az özönvíz után.
1 Krón. 1,17.
- És éle Sém, minekutánna nemzette Arpaksádot, ötszáz esztendeig és nemze fiakat és leányokat.
- Arpaksád pedig hatrminczöt esztendõs vala, és nemzé Séláht.
- És éle Arpaksád, minekutánna nemzette Séláht, négyszáz három esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.
- Séláh pedig harmincz esztendõs vala, és nemzé Hébert.
- És éle Séláh, minekutánna nemzé Hébert, négyszáz három esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.
- Héber pedig harmincznégy esztendõs vala és nemzé Péleget.
1 Krón. 1,19.
- És éle Héber, minekutánna nemzé Péleget, négyszáz harmincz esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.
- Péleg pedig harmincz esztendõs vala, és nemzé Réut.
- És éle Péleg, minekutánna nemzé Réut, kétszáz kilencz esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.
- Réu pedig harminczkét esztendõs vala, és nemzé Sérugot.
- És éle Réu, minekutánna nemzé Sérugot, kétszáz hét esztendeig és nemze fiakat és leányokat.
- Sérug pedig harmincz esztendõs vala, és nemzé Nákhort.
- És éle Sérug, minekutánna nemzé Nákhort, kétszáz esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.
- Nákhor pedig huszonkilencz esztendõs vala, és nemzé Thárét.
- És éle Nákhor, minekutánna nemzé Thárét, száz tizenkilencz esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.
- Tháré pedig hetven esztendõs vala, és nemzé Ábrámot, Nákhort, Háránt.
- Ez a Tháré nemzetsége: Tháré nemzé Ábrámot, Nákhort és Háránt. Hárán pedig nemzé Lótot.
- Meghala pedig Hárán, az õ atyjának Thárénak szemei elõtt, az õ születésének földjén, Úr-Kaszdimban.
- Ábrám pedig és Nákhor võnek magoknak feleséget: az Ábrám feleségének neve Szárai; a Nákhor feleségének neve Milkhah, Háránnak Milkhah atyjának és Jiszkáh atyjának leánya.
- Szárai pedig magtalan vala; nem vala néki gyermeke.
- És felvevé Tháré Ábrámot az õ fiát, és Lótot, Háránnak fiát, az õ unokáját, és Szárait, az õ menyét, Ábrámnak az õ fiának feleségét, és kiindulának együtt Úr-Kaszdimból, hogy Kanaán földére menjenek. És eljutának Háránig, és ott letelepedének.
Józs. 24,3.,
Nehem. 9,7.,
Csel. 7,4.
- Vala pedig Tháré kétszáz öt esztendõs, és meghala Tháré Háránban.