MÓZES ELSÕ KÖNYVE A TEREMTÉSRÕL

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16, 17, 18, 19, 20, 21, 22, 23, 24, 25, 26, 27, 28, 29, 30, 31, 32, 33, 34, 35, 36, 37, 38, 39, 40, 41, 42, 43, 44, 45, 46, 47, 48, 49, 50.

  1. Azután megáldá Isten Noét és az õ fiait, és azt mondá nékik: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet.
    1 Móz. 1,28., 1 Móz. 8,17.
  2. És féljen és rettegjen tõletek a földnek minden állatja az égnek minden madara: minden a mi nyüzsög a földön, és a tengernek minden hala kezetekbe adatott;
  3. Minden mozgó állat, a mely él legyen nektek eledelûl; a mint a zöld fûvet, nektek adtam mindazokat.
    1 Móz. 1,29.
  4. Csak a húst az õt elevenítõ vérrel meg ne egyétek.
    3 Móz. 17,14., 5 Móz. 12,23.
  5. De a ti véreteket, a melyben van a ti éltetek, számon kérem; számon kérem minden állattól, azonképen az embertõl, kinek-kinek atyjafiától számon kérem az ember életét.
    2 Móz. 21,12., 2 Móz. 21,28., 3 Móz. 24,17.
  6. A ki ember-vért ont, annak vére ember által ontassék ki; mert Isten a maga képére teremté az embert.
    Mát. 26,52., Jel. 13,10.
  7. Ti pedig szaporodjatok és sokasodjatok, nyüzsögjetek a földön és sokasodjatok azon.
    1 Móz. 1,28., 1 Móz. 8,17.
  8. És szóla az Isten Noénak és vele az õ fiainak, mondván:
  9. Én pedig ímé szövetséget szerzek ti veletek és a ti magvatokkal ti utánnatok.
    Ésa. 54,9.
  10. És minden élõ állattal, mely veletek van: madárral, barommal, minden mezei vaddal, mely veletek van; mindattól kezdve a mi a bárkából kijött, a földnek minden vadjáig.
  11. Szövetséget kötök ti veletek, hogy soha ezután el nem vész özönvíz miatt minden test; és soha sem lesz többé özönvíz a földnek elvesztésére.
  12. És monda az Isten: Ez a jele a szövetségnek, melyet én örök idõkre szerzek közöttem és ti köztetek, és minden élõ állat között, mely ti veletek van:
  13. Az én ívemet helyeztetem a felhõkbe, s ez lesz jele a szövetségnek közöttem és a föld között.
  14. És lészen, hogy mikor felhõvel borítom be a földet, meglátszik az ív a felhõben.
  15. És megemlékezem az én szövetségemrõl, mely van én közöttem és ti közöttetek, és minden testbõl való élõ állat között; és nem lesz többé a víz özönné minden testnek elvesztésére.
  16. Azért legyen tehát az ív a felhõben, hogy lássam azt és megemlékezzem az örökkévaló szövetségrõl Isten között és minden testbõl való élõ állat között, mely a földön van.
  17. És monda Isten Noénak: Ez ama szövetségnek jele, melyet szerzettem én közöttem és minden test között, mely a földön van.
  18. Valának pedig Noé fiai, kik a bárkából kijöttek vala: Sém és Khám és Jáfet. Khám pedig Kanaánnak atyja.
  19. Ezek hárman a Noé fiai s ezektõl népesedék meg az egész föld.
  20. Noé pedig földmívelõ kezde lenni, és szõlõt ültete.
  21. És ivék a borból, s megrészegedék, és meztelenen vala sátra közepén.
  22. Khám pedig, Kanaánnak atyja, meglátá az õ atyjának mezítelenségét, és hírûl adá künnlevõ két testvérének.
  23. Akkor Sém és Jáfet ruhát ragadván, azt mindketten vállokra veték, és háttal menve takarák be atyjok mezítelenségét; s arczczal hátra meg sem láták atyjok mezítelenségét.
  24. Hogy felserkene Noé mámorából, és megtudá a mit vele az õ kisebbik fia cselekedett vala:
  25. Monda: Átkozott Kanaán! Szolgák szolgája legyen atyjafiai közt.
    Józs. 17,13., Bir. 1,28.
  26. Azután monda: Áldott az Úr, Sémnek Istene, néki légyen szolgája Kanaán!
  27. Terjessze ki Isten Jáfetet, lakozzék Sémnek sátraiban; légyen néki szolgája a Kanaán!
  28. Éle pedig Noé az özönvíz után háromszáz ötven esztendeig.
  29. És vala Noé egész életének ideje kilenczszáz ötven esztendõ; és meghala.

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16, 17, 18, 19, 20, 21, 22, 23, 24, 25, 26, 27, 28, 29, 30, 31, 32, 33, 34, 35, 36, 37, 38, 39, 40, 41, 42, 43, 44, 45, 46, 47, 48, 49, 50.