SÁMUEL MÁSODIK KÖNYVE
- Ezek után lõn, hogy megkérdezé Dávid az Urat, mondván: Felmenjek-é Júdának valamelyik városába? Kinek felele az Úr: Menj fel. És monda Dávid: Hová menjek? Felele: Hebronba.
1 Sám. 30,8.
- Felméne azért oda Dávid és az õ két felesége is, Ahinoám, a Jezréelbõl való, és Abigail, a Karmelbõl való, Nábál felesége.
1 Sám. 25,42.,
1 Sám. 25,43.
- És embereit is, a kik vele valának, felvivé Dávid, kit-kit a maga házanépével, és lakának Hebron városaiban.
1 Sám. 23,13.
- És eljövének Júda férfiai, és ott felkenék Dávidot királynak a Júda házán. Mikor pedig megjelentették Dávidnak, mondván: A Gileádból való Jábes emberei voltak azok, kik eltemették Sault;
1 Sám. 31,12.,
1 Sám. 31,13.
- Követeket külde Dávid a Gileádból való Jábes embereihez, és ezt izené néki: Áldottak vagytok ti az Úrtól, kik ezt az irgalmasságot cselekedtétek a ti uratokkal, Saullal, hogy eltemettétek;
Ruth. 2,20.
- Annakokáért most az Úr cselekedjék veletek irgalmasságot és igazságot; sõt én is ezt a jót teszem veletek, hogy ezt cselekedtétek;
- Most azért a ti kezeitek erõsödjenek meg, és legyetek erõs férfiak, mert megholt a ti uratok Saul, és immár engem felkent királynak Júda háza önmagán.
- Abner pedig, a Nér fia, a ki Saulnak fõvezére vala, felvevé Isbósetet, a Saul fiát, és + elvivé Mahanáimba.
1 Sám. 14,50.,
Józs. 13,24.,
Józs. 13,26.
- És királylyá tette õt Gileádon, Asuron és Jezréel városán, és az Efraim és Benjámin nemzetségein, és az egész Izráelen.
- Negyven esztendõs vala Isbóset, Saul fia, mikor uralkodni kezde Izráelen, és két esztendeig uralkodék. Csak Júdának háza követé Dávidot.
- Lõn pedig az idõnek száma, míg Dávid király volt Hebronban Júdának házán, hét esztendõ és hat hónap.
1 Kir. 2,11.
- És elméne Abner, a Nér fia, és Isbósetnek, a Saul fiának szolgái Mahanáimból Gibeonba.
Józs. 10,12.
- Joáb is Sérujának fia, és a Dávid szolgái elmenvén, összetalálkozának azokkal a Gibeon halastavánál, és maradának ezek a halastón innét, amazok pedig a halastón túl.
- Akkor monda Abner Joábnak: Nosza álljanak elõ néhányan az ifjak, és viaskodjanak elõttünk. És monda Joáb: Hát álljanak elõ.
- Felkelének azért és egyenlõ számban általmenének a Benjámin nemzetébõl és a Saul fiának, Isbósetnek seregébõl tizenketten, és a Dávid szolgái közül is tizenketten.
- És kiki az õ társának fejét megragadá, és fegyverét oldalába üté; és egyenlõképen mind elhullának; és nevezék azt a mezõt Helkáth-Hassurimnak, mely Gibeonban van.
- És felette erõs harcz lõn azon a napon, és megvereték Abner és az Izráel népe a Dávid szolgái által.
2 Sám. 2,12.
- Három fia vala pedig ott Sérujának: Joáb, + Abisai és Asáel; Asáel pedig könnyû lábú vala, mint egy vadkecske, mely a mezõn lakik.
1 Krón. 2,16.,
1 Sám. 26,7.,
1 Sám. 26,8.
- És Asáel üldözé Abnert; és se jobbfelé, se balfelé nem tére ki Abner után való futásában.
- Hátratekintvén pedig Abner, monda: Te vagy-é Asáel? Felele: Én vagyok.
- És monda néki Abner: Térj másfelé, vagy jobbkézre vagy balkézre, és fogj meg egyet az ifjak közül, és foszd ki õt mindenébõl; de Asáel nem akarta õt elhagyni.
- Ismét monda Abner Asáelnek: Menj el hátam mögül. Miért verjelek téged a földhöz? És micsoda orczával menjek Joábhoz, a te bátyádhoz?
- Mikor azért semmiképen nem akart eltérni, általüté õt Abner a dárda végével, az ötödik oldalcsontja között, és hátul jöve ki a dárda; és elesék azon a helyen, és ugyanott meghala. És lõn, hogy mindazok, a kik arra a helyre érkezének, a hol Asáel elesett és meghalt vala, megállának.
2 Sám. 3,27.
- Joáb pedig és Abisai tovább üldözék Abnert; és midõn a nap lement, elérkezének az Amma halmára, mely Giah átellenében vala, a Gibeon pusztája melletti úton.
2 Sám. 2,18.
- Akkor egybegyülekezének az Abner után való Benjámin fiai, egy csoportot alkotva, és megállának egy halomnak tetején.
- És kiálta Abner Joábnak, és monda: Vajjon szûntelenül öldökölnie kell-é a fegyvernek? Nem tudod-é, hogy siralmas lesz ennek a vége? És meddig nem mondod a népnek, hogy térjenek vissza testvéreiknek hátukról?
- És monda Joáb: Él az Isten, hogy ha te nem szólottál volna, bizony már reggel eltávozott volna a nép, és nem kergette volna az õ atyjafiait.
- Trombitát fuvata azért Joáb, és megálla az egész nép, és nem üldözék tovább Izráelt, és nem harczolának tovább.
- Abner pedig és az õ vitézei azon az egész éjszakán mennek vala a mezõségen, és általkelének a Jordánon, és az egész vidéket bejárván, jutának Mahanáimba.
2 Sám. 2,8.,
2 Sám. 2,9.
- Joáb pedig megtérvén Abner üldözésébõl, összegyûjté az egész népet, és hiányozának Dávid szolgái közül tizenkilenczen és Asáel.
2 Sám. 2,23.
- A Dávid szolgái pedig Benjámin nemzetébõl, az Abner szolgái közül háromszázhatvan embert ölének meg, a kik meghalának.
- És felvevén Asáelt, eltemeték õt atyjának sírboltjában, mely Bethlehemben vala. Joáb pedig és az õ vitézei egész éjjel menve, Hebronban virradának meg.
2 Sám. 2,11.