SÁMUEL MÁSODIK KÖNYVE
- Elküldé azért az Úr Dávidhoz Nátán prófétát, ki bemenvén hozzá, monda néki: Két ember vala egy városban, egyik gazdag, a másik szegény.
1 Kir. 1,24.,
1 Kir. 1,38.
- A gazdagnak felette sok juhai és ökrei valának;
2 Sám. 12,7.,
2 Sám. 5,13.,
1 Sám. 25,42.,
1 Sám. 25,44.
- A szegénynek pedig semmije nem vala egyéb egy kis nõstény báránykájánál, a melyet vett és táplált vala, s felnevelkedett nála gyermekeivel együtt; saját falatjából evett és poharából ivott és keblén aludt, és néki olyan vala, mintegy leánya.
2 Sám. 12,9.,
2 Sám. 11,27.
- Mikor pedig utazó vendége érkezett a gazdagnak: sajnált az õ ökrei és juhai közül hozatni, hogy a vendégnek ételt készítsen belõle, a ki hozzá ment vala; hanem elvevé a szegénytõl az õ bárányát, és azt fõzeté meg a vendégnek, a ki hozzá ment.
- Akkor felgerjede Dávidnak haragja az ember ellen, és monda Nátánnak: Él az Úr, hogy halálnak fia az az ember, a ki azt cselekedte.
- A bárányért pedig négy annyit kell adnia, mivelhogy ezt mívelte, és annak nem kedvezett.
2 Móz. 22,1.
- És monda Nátán Dávidnak: Te vagy az az ember! Ezt mondja az Úr, Izráelnek Istene: Én + kentelek fel téged, hogy király légy Izráel felett, és megszabadítottalak téged a Saul kezébõl.
1 Kir. 20,40.,
1 Sám. 16,13.
- És néked adtam a te urad házát, és a te uradnak feleségeit a te kebeledbe; ennek felette néked adtam Izráelnek és Júdának házát; és ha még ez kevés volt, ezt s ezt adtam volna néked.
1 Sám. 18,13.
- Miért vetetted meg az Úrnak beszédét, oly dolgot cselekedvén, mely útálatos õ elõtte? A Hitteus Uriást fegyverrel + ölted meg, és az õ feleségét magadnak vetted feleségül; magát pedig az Ammon fiainak fegyverével ölted meg.
2 Móz. 20,13.,
2 Móz. 20,14.,
2 Sám. 11,16.,
2 Sám. 11,17.
- Most azért ne távozzék el a fegyver soha házadból, mivel megútáltál engem, + és a Hitteus Uriás feleségét elvetted, hogy feleséged legyen.
2 Sám. 13,28.,
2 Sám. 13,29.,
2 Sám. 18,15.,
2 Móz. 21,14.
- Ezt mondja az Úr: Ímé én épen a saját házadból bocsátok reád csapásokat, és feleségeidet szemed láttára veszem el, és adom más felebarátodnak, és hál a te feleségeiddel fényes nappal.
2 Sám. 16,22.
- Mert te titkon cselekedtél; de én az egész Izráel elõtt és napvilágnál cselekeszem azt.
- Monda azért Dávid Nátánnak: Vétkeztem az Úr ellen! És monda Nátán Dávidnak: Az Úr is elvette a te bûnödet, nem fogsz meghalni.
3 Móz. 20,10.
- Mindazáltal mivel alkalmat adtál a gyalázásra az Úr ellenségeinek e dologban: a te fiad is, a ki lett néked, bizonynyal meghal.
2 Sám. 11,27.
- Ezekután elméne Nátán az õ házához. És megveré az Úr a gyermeket, a kit az Uriás felesége szült vala Dávidnak; és megbetegedék.
2 Sám. 12,18.
- És könyörge Dávid az Istennek a gyermekért, és bõjtöle is Dávid, és bemenvén, a földön feküvék éjjel.
- Felkelének azért az õ házának vénei és menének õ hozzá, hogy felemeljék õt a földrõl: de nem akará, és nem is evék õ velek kenyeret.
- Hetednapra azért meghala a gyermek, és nem merik vala a Dávid szolgái néki megmondani, hogy meghalt a gyermek, mert ezt mondják vala: Ímé, még mikor a gyermek élt, szólottunk néki és meg sem hallotta szónkat; hogyan mondanánk meg néki, hogy meghalt a gyermek, hogy magának bajt szerezzen?
2 Sám. 12,14.,
2 Sám. 12,15.
- Látván pedig Dávid, hogy az õ szolgái suttognak, eszébe vevé Dávid, hogy meghalt a gyermek, és monda Dávid az õ szolgáinak: Meghalt-é a gyermek? Azok mondának: Meghalt.
- Felkelvén azért Dávid a földrõl, megmosdék és megkené magát és más ruhát võn magára, és bemenvén az Úr házába, imádkozék. Azután beméne a maga házába, és kérésére kenyeret vivének eleibe, és evék.
2 Sám. 6,16.,
2 Sám. 6,17.
- Akkor mondának az õ szolgái néki: Mi dolog ez, a mit míveltél? Míg a gyermek élt, bõjtöltél és sírtál; most pedig, hogy meghalt a gyermek, felkelél és kenyeret ettél.
- Monda õ: Míg a gyermek élt, addig bõjtöltem és sírtam; mert ezt mondottam: Kit tudja, talán az Úr könyörül rajtam, és megél a gyermek.
2 Sám. 12,14.,
Ésa. 38,1.,
Ésa. 38,5.
- De most, hogy meghalt, vajjon miért bõjtölnék? Vajjon visszahozhatom-é azzal? Én megyek õ hozzá, de õ nem jõ ide vissza én hozzám.
1 Móz. 37,35.
- És megvigasztalá Dávid az õ feleségét, Bethsabét, és beméne hozzá, és vele hála. És õ szült fiat, és nevezé annak nevét Salamonnak, és az Úr szereté azt,
1 Krón. 22,9.,
Mát. 1,6.
- A mint megizente vala Nátán próféta által, ki nevezé az õ nevét Jedidjának, az Úrért.
- Joáb pedig hadakozék az Ammon fiainak városa, Rabba ellen, és megvevé a királyi várost.
2 Sám. 11,1.,
1 Krón. 20,1.
- És követeket külde Dávidhoz Joáb ilyen követséggel: Hadakoztam Rabba ellen, és meg is vettem a városnak egyik részét, a hol a víz van.
- Most azért gyûjtsd egybe a népnek maradékát, és szállj táborba a város ellen, foglald el azt, nehogy valamiképen, ha én foglalnám el, róla neveztessék az én nevem.
- Egybegyûjté azért Dávid mind az egész népet, és aláméne Rabba ellen, és harczola ellene, és elfoglalá azt.
- És elvevé az õ királyuknak koronáját annak fejérõl, melynek súlya egy tálentum arany volt, és drága kövekkel vala rakva, és lõn a Dávid fején, és a városból felette sok zsákmányt hozott el.
1 Krón. 20,2.
- A népet pedig, mely benne vala, kihozatá; és némelyét fûrész, némelyét vasborona alá, némelyét fejsze alá vetteté; némelyeket mészkemenczén vitt által, és így cselekedék az Ammon fiainak minden városával: Haza méne azután Dávid és az egész nép Jeruzsálembe.
2 Sám. 10,4.,
4 Móz. 24,17.