DÁNIEL PRÓFÉTA KÖNYVE
Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12.
- Belsazár király nagy lakomát szerze az õ ezer fõemberének, és az ezer elõtt bort ivék.
- Borozás közben mondá Belsazár, hogy hozzák elõ az arany és ezüst edényeket, a melyeket elvive Nabukodonozor, az õ atyja a jeruzsálemi templomból, hogy igyanak azokból a király és az õ fõemberei, az õ feleségei és az õ ágyasai.
Dán. 1,2.,
2 Kir. 25,13.,
2 Kir. 25,16.
- Akkor elõhozák az arany edényeket, a melyeket elvivének az Isten házának templomából, mely Jeruzsálemben vala, és ivának azokból a király és az õ fõemberei, az õ feleségei és az õ ágyasai.
- Bort ivának, és dicsérék az arany-, ezüst-, ércz-, vas- fa- és kõisteneket.
- Abban az órában emberi kéznek ujjai tünének fel, és írának a gyertyatartóval szemben a király palotájának meszelt falán, és a király nézé azt a kézfejet, a mely ír vala.
Ezék. 8,3.
- Ekkor a király ábrázatja megváltozék, és az õ gondolatai megháboríták õt, és derekának inai megoldódának és az õ térdei egymáshoz verõdének.
- Erõsen kiáltozék a király, hogy hozzák elõ a varázslókat, a Káldeusokat és jövendölõket. Szóla a király és monda a babiloni bölcseknek: Akárki legyen az az ember, a ki elolvassa ezt az írást, és annak értelmét megjelenti nékem, bíborba öltöztetik és aranyláncz lesz a nyakában, és mint harmadik parancsol az országban.
Dán. 4,1.,
Dán. 4,3.
- Akkor bemenének a király bölcsei mind, de nem tudták elolvasni az írást, sem annak értelmét megfejteni a királynak.
- Akkor Belsazár király igen megrettene, és az õ ábrázatja elváltozék rajta, és az õ fõemberei is megzavarodának.
- A királyasszony a király és az õ fõembereinek beszédei miatt beméne a lakoma házába, és szóla a királyasszony, és monda: Király, örökké élj! Ne rettentsenek téged a te gondolataid, és a te ábrázatod ne változzék el!
- Van egy férfiú a te országodban, a kiben a szent isteneknek lelke van, és a te atyád idejében értelem, tudomány, és az istenek bölcseségéhez hasonló bölcseség találtaték benne, és a kit Nabukodonozor király, a te + atyád, az írástudók, varázslók, Káldeusok és jövendölõk fejévé tõn; igen, a te atyád, a király;
Dán. 2,48.,
Dán. 5,30.,
Dán. 5,31.,
Jer. 27,7.
- Mivelhogy Dánielben, a kit a király Baltazárnak nevezett, nagyobb lélek, tudomány és értelem, álmoknak magyarázata és titkok megjelentetése és rejtélyek megfejtése találtatott. Most azért hivattassék elõ Dániel, és õ megjelenti az értelmet.
- Erre Dániel a király elé viteték. Szóla a király, és monda Dánielnek: Te vagy-é ama Dániel, a ki a júdabeli foglyok fiai közül való, a kit ide hozott a király, az én atyám, Júdából?
Dán. 5,10.,
Dán. 5,11.
- És a ki felõl hallottam, hogy az isteneknek lelke van benned, és értelem és tudomány és kiváló bölcseség találtatott te benned?
Dán. 5,11.
- Csak imént hozatának elém a bölcsek és varázslók, hogy elolvassák ezt az írást és jelentését tudassák velem; de nem tudják a dolog értelmét megjelenteni.
- De felõled azt hallottam, hogy te tudod az értelmet megfejteni és a titkokat megoldani; most azért, ha el tudod olvasni ezt az írást és értelmét nékem megmondani, bíborba öltöztetel és aranyláncz lesz a nyakadon, és mint harmadik uralkodol az országban.
- Erre Dániel felele, és monda a királynak: Ajándékaid tiéid legyenek, és adományaidat másnak adjad, mindazáltal az írást elolvasom a királynak, és jelentését megmondom néki.
- Te, oh király! A felséges Isten birodalmat és méltóságot, dicsõséget és tisztességet ada Nabukodonozornak, a te atyádnak;
Dán. 2,37.,
Dán. 2,38.
- És a méltóság miatt, a melyet ada néki, a népek, nemzetek és nyelvek mind féltek és rettegtek tõle; megölt, a kit akart; és életben tartott a kit akart; felemelt, a kit akart; és megalázott, a kit akart;
- De mikor a szíve felfuvalkodott, és a lelke megkeményedett megátalkodottan: levetteték az õ birodalmának királyi székébõl, és dicsõségét elvevék tõle;
Dán. 4,22.,
Dán. 4,23.
- És az emberek fiai közül kivetteték, és az õ szíve olyanná lõn, mint a barmoké; és a vadszamarakkal lõn az õ lakása, és fûvel etették õt, mint az ökröket, és teste égi harmattal öntöztetett, míg megismeré, hogy a felséges Isten uralkodik az emberek országán, és azt helyezteti arra, a kit akar.
- És te, Belsazár, az õ fia, nem aláztad meg a szívedet, noha mindezt tudtad.
- Sõt felemelkedtél az egek Ura ellen, és az õ házának edényeit elõdbe hozták, és te és a te fõembereid, a te feleségeid és a te ágyasaid bort ittak azokból; és az ezüst- és arany-, ércz-, vas-, fa- és kõisteneket dícséréd, a kik nem látnak, sem nem hallanak, sem nem értenek; az Istent pedig, a kinek kezében van a te + lelked, és elõtte minden te útad, nem dicsõítetted.
Jer. 50,31.,
Jer. 50,32.,
Jób. 12,10.
- Azért küldetett õ általa ez a kéz, és jegyeztetett fel ez az írás.
- És ez az írás, a mely feljegyeztetett: Mene, Mene, Tekel, Ufarszin!
- Ez pedig e szavaknak az értelme: Mene, azaz számba vette Isten a te országlásodat és véget vet annak.
Dán. 5,3.,
Jer. 51,13.,
Jer. 51,14.,
Jer. 51,25.,
Jer. 51,28.,
Jer. 27,7.
- Tekel, azaz megmérettél a mérlegen és híjjával találtattál.
- Peresz, azaz elosztatott a te országod és adatott a médeknek és persáknak.
Dán. 5,31.
- Akkor szóla Belsazár, és öltöztették Dánielt bíborba, és aranylánczot vetének nyakába, és kikiálták felõle, hogy õ parancsol mint harmadik az országban.
Dán. 2,48.,
Dán. 6,2.
- Ugyanazon az éjszakán megöleték Belsazár, + a Káldeusok királya.
Ésa. 21,5.,
Ésa. 21,9.,
Ésa. 13,17.,
Ésa. 13,22.,
Jer. 25,12.,
Jer. 25,23.,
Jer. 27,7.
- És a méd Dárius foglalá el az országot mintegy hatvankét esztendõs korában.
Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12.