DÁNIEL PRÓFÉTA KÖNYVE
Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12.
- Belsazár király uralkodásának harmadik esztendejében látomás jelenék meg nékem, Dánielnek, annak utánna, a mely elõször jelent meg nékem.
Dán. 5,1.,
Dán. 5,30.,
Dán. 7,1.
- És láték látomásban; és mikor láték, Susán várában voltam, a mely Elám + tartományában van; és láték látomásban, és ímé az Ulai folyam mellett valék.
Eszt. 1,2.,
Jer. 49,34.,
Jer. 49,39.
- És felemelém szemeimet és látám, és ímé egy kos álla a folyam elõtt, és két szarva vala; és az a két szarv magas vala, de egyik a másiknál magasabb, és a magasabb késõbb növekedék.
- Látám azt a kost szarvaival öklelkezni napnyugot, észak és dél felé; és semmi állat sem állhata meg elõtte, és senki sem szabadíthata meg kezébõl, és tetszése szerint cselekedék, és nagygyá lõn.
Dán. 8,20.,
Dán. 11,2.
- És míg és szemlélém, ímé, egy kecskebak jöve napnyugot felõl az egész föld színére, és nem is illeté a földet; és ennek a baknak tekintélyes szarva vala az õ szemei között.
Dán. 8,21.
- És méne a kétszarvú koshoz, a melyet láték állani a folyam elõtt; és feléje futa erejének indulatában.
Dán. 8,3.
- És látám a koshoz érni; és néki dühödött és leüté a kost, és letöré két szarvát, és nem vala erõ a kosban megállani elõtte, és leüté a földre és megtapodá, és nem vala a kosnak senkije, a ki õt megmentse annak kezébõl.
Dán. 11,3.
- A kecskebak pedig igen nagygyá lõn; de mikor elhatalmasodék, eltörék a nagy szarv, és helyébe négy tekintélyes szarv növe az égnek négy szele felé.
Dán. 8,22.,
Dán. 11,4.
- És azok közül egybõl egy kis szarv támada, és nagyon megnöve délre, napkeletre és a kívánatos föld felé.
Dán. 11,16.,
Dán. 11,41.,
Dán. 11,45.
- És megnöve mind az ég seregéig; és a földre vete némelyeket ama seregbõl és a csillagokból, és azokat magtapodá.
- És a seregnek fejedelméig növekedék, és elvette tõle a mindannapi áldozatot, és elhányattaték az õ szentségének helye.
Dán. 8,25.,
Dán. 11,31.
- És sereg rendeltetett a mindennapi áldozat ellen, a vétek miatt; és földre veti az igazságot, és cselekszik, és jó szerencséje van.
- És hallék egy szentet szólni; és monda egyik szent annak, a ki szól vala: Meddig tart e látomás a mindennapi áldozat és a pusztító vétek felõl? s a szent hely és a sereg meddig tapostatik?
- És monda nékem: Kétezer és háromszáz estvéig és reggelig, azután kiderül a szenthely igazsága.
- És lõn, hogy mikor én, Dániel, látám e látomást és keresém az értelmét: ímé elõmbe álla egy férfiúhoz hasonló alak.
- És emberi szót hallék az Ulai közén; kiálta pedig és monda: Gábriel, értesd meg azzal a látást!
Dán. 9,21.
- És oda jöve, a hol én állék, és a mint jöve, megrettenék és orczámra esém, és monda nékem: Értsd meg, embernek fia! mert az utolsó idõre szól ez a látomás.
- És mikor szóla velem, ájultan esém orczámmal a földre; de megillete engem és helyemre állíta;
Dán. 10,10.
- És monda: Ímé, én megmondom néked, mi lesz a haragnak végén? Mert a végsõ idõre szól.
- Az a kétszarvú kos, melyet láttál, Médiának és Persiának királya.
Dán. 5,31.
- A szõrös kecskebak Görögország királya, a nagy szarv pedig, a mely szemei között vala, + az az elsõ király.
Dán. 8,5.,
Dán. 11,3.,
Dán. 11,4.
- Hogy pedig az letöretteték, és négy álla helyébe: négy ország támad abból a nemzetbõl, de nem annak erejével.
Dán. 11,4.
- És ezek országai után, mikor elfogynak a gonoszok, támad egy kemény orczájú, ravaszságokhoz értõ király.
- És annak nagy ereje lesz, noha nem a maga ereje által, és csudálatosképen pusztít és jó szerencsével halad és cselekszik, és elpusztítja az erõseket és a szenteknek népét.
Dán. 8,9.,
Dán. 8,11.
- És a maga eszén jár, és szerencsés lesz az álnokság az õ kezében, és szívében felfuvalkodik és hirtelen elveszt sokakat; sõt a fejedelmek fejedelme ellen is feltámad, de kéz nélkül rontatik meg.
- És az estvérõl és reggelrõl való látomás, a mely megmondatott, igazság; te azonban pecsételd be a látomást, mert + sok napra való.
Dán. 8,14.,
Dán. 12,4.,
Dán. 12,9.,
Jel. 10,4.
- És én, Dániel, elájulék és beteg valék néhány napig, de felkelék és a király dolgát végezém; és álmélkodám ezen a látáson, és senki sem értette.
Dán. 6,2.
Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12.