DÁNIEL PRÓFÉTA KÖNYVE
Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12.
- Czírusnak, Persia királyának harmadik esztendejében egy ige jelenteték Dánielnek a + ki Baltazárnak nevezteték; igaz az ige és nagy bajról való; és figyele az igére és megérté a látomást.
Ezsdr. 1,1.,
Ezsdr. 1,11.,
Ésa. 44,28.,
Ésa. 45,1.,
Ésa. 45,4.,
Dán. 1,7.
- Azokon a napokon én, Dániel, bánkódtam három egész hétig.
- Kívánatos étket nem ettem, hús és bor nem ment az én számba, és soha sem kentem meg magamat, míg el nem telék az egész három hét.
- És az elsõ hónapnak huszonnegyedik napján, ímé én a nagy folyóvíznek, azaz a Hiddekelnek partján valék.
1 Móz. 2,14.
- És felemelém szemeimet, és látám, és ímé: egy férfiú, gyolcsba öltözve, és dereka ufázi aranynyal övezve.
Ezék. 40,3.,
Jel. 1,13.
- És teste olyan mint a társiskõ, és orczája olyan mint a villám, és szemei olyanok mint az égõ szövétnekek, karjai és lábatája mint az izzó ércznek színe, és az õ beszédének szava olyan, mint a sokaság zúgása.
- És egyedül én, Dániel láttam e látomást, a férfiak pedig, a kik velem valának, nem látták a látomást; hanem nagy rettenés szálla reájok, és elfutának, hogy elrejtõzzenek.
Csel. 9,3.,
Csel. 9,7.
- És én egyedül hagyattam, és látám ezt a nagy látomást, és semmi erõ sem marada bennem, és orczám eltorzula, és oda lõn minden erõm.
Dán. 7,18.
- És hallám az õ beszédének szavát; és mikor hallám az õ beszédének szavát, én ájultan orczámra esém, és pedig orczámmal a földre.
Dán. 8,28.
- És ímé, egy kéz illete engem, és felsegített térdeimre és tenyereimre;
- És monda nékem: Dániel, kedves férfiú! Értsd meg a beszédeket, a melyeket én szólok néked, és állj helyedre, mert most te hozzád küldettem! És mikor e szót szólá velem, felállék reszketve.
- És monda nékem: Ne félj Dániel: mert az elsõ naptól fogva, hogy szívedet adtad megértésre és sanyargatásra a te Istened elõtt, meghallgattattak a te beszédid, és én a te beszédeid miatt jöttem.
Dán. 10,3.,
Dán. 10,4.
- De Persiának fejedelme ellenem állott huszonegy napig, és ímé Mihály, egyike az elõkelõ fejedelmeknek, eljöve segítségemre, és én ott maradék a persa királyoknál;
Dán. 10,21.
- Jöttem pedig, hogy tudtodra adjam, a mi a te népedre az utolsó idõkben következik: mert a látomás azokra a napokra szól.
Dán. 9,24.,
Dán. 9,27.
- És mikor ilyen szavakkal szóla velem, orczámmal a földre esém és megnémulék.
- És ímé, olyan valaki, mint egy ember-fia, megilleté ajkaimat és megnyitám a számat és szólék és mondám annak, a ki elõttem + álla: Uram, a látomás miatt reám fordulának az én fájdalmaim, annyira, hogy semmi erõm nincsen.
Dán. 10,15.,
Dán. 10,5.,
Dán. 10,11.
- És mi módon szólhat ezzel az én Urammal ennek az én Uramnak szolgája? Hiszen bennem attól fogva nem álla meg az erõ, és lélekzet sem marada bennem.
- És ismét illete engem az emberhez hasonló, és megerõsíte engem.
- És monda: Ne félj, te kedves férfiú; békesség néked, légy erõs és bizony erõs! És mikor szóla velem, megerõsödém, és mondék: Szóljon az én Uram, mert megerõsítél engemet.
- És monda: Tudod-é, miért jöttem hozzád? És most visszatérek, hogy küzdjek a persa fejedelem ellen; és ha én kimegyek, + ímé Görögország fejedelme jõ elõ!
Dán. 10,13.,
Dán. 8,21.
- De megjelentem néked, a mi fel van jegyezve az igazság írásában; és senki sincsen, a ki én velem tartana ezek ellenében, hanem csak Mihály a ti fejedelmetek.
Dán. 10,13.
Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12.