MIKEÁS PRÓFÉTA KÖNYVE

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7.

Jaj nékem, mert olyanná lettem, mint a letakarított mezõ, mint a megszedett szõlõ: egy enni való gerezd sem maradott; pedig zsengére vágyott a lelkem!
Elveszett e földrõl a kegyes, és igaz sincs az emberek között. Mindnyájan vér után ólálkodnak, kiki hálóval vadássza atyjafiát.
Jer. 9,2., Jer. 9,6., Jer. 23,14., Ésa. 1,4., Ésa. 10,21.
Gonoszságra készek a kezek, hogy jól vigyék véghez; a fejedelem követelõzik, és a biró fizetésre vár; a fõember is maga mondja el lelke kívánságát, és összeszövik azt.
A ki jó közöttök, olyan mint a tüske, az igaz olyan, mint a tövisbokor. A te õrállóidnak napja, a te megítélésed eljött; most következik el az õ zûrzavaruk.
Ezék. 2,6.
Ne higyjetek a barátnak; ne bízzatok a tanácsadóban; az öledben ülõ elõtt is zárd be szádnak ajtaját.
Mert a fiú bolondnak tartja atyját, a leány anyja ellen támad, a meny az õ napára; az embernek saját háznépe az ellensége.
De én az Úrra nézek, várom az ér szabadításom Istenét; meghallgat engem az én Istenem!
Ne örülj, én ellenségem! Elestem ugyan, de felkelek, mert ha még a setétségben ülnék is, az Úr az én világosságom!
Ésa. 14,29.
Az Úr haragját hordozom, mert vétkeztem ellene; mindaddig, a míg leperli peremet és meghozza ítéletemet. Kivisz engem a világosságra, meglátom az õ igazságát.
Zsolt. 27,1.
De meglátja ellenségeim is és szégyen borítja el, a ki ezt mondja nékem: Hol az Úr, a te Istened? Meglátják õt az én szemeim, hogy ímé széttapostatik, mint + az utcza-sár.
Zsolt. 79,10., Ésa. 10,5., Ésa. 10,26.
Falaid megépítésének napja! e napon távol lesz a törvény!
Azon a napon eljõnek hozzád Assiriából és Égyiptom városaiból; Égyiptomtól a folyamig, tengertõl tengerig és hegytõl hegyig.
És pusztává lesz a föld az õ lakói miatt, az õ cselekedeteik gyümölcséért.
Legeltesd népedet a te vesszõddel, a te örökségednek nyáját, a mely magánosan lakozik az erdõben, a Kármel közepén. Legeljenek Básánban és Gileádban, mint a hajdankor napjain!
Zsolt. 79,13., Zsolt. 80,2.
Mint az Égyiptom földérõl kijövetelednek idején, láttatok vele csodadolgokat.
Látják ezt a pogányok és megszégyenülnek minden erejökkel. Kezöket szájokra teszik, füleik megsiketülnek;
Nyalják a port mint a kígyó, mint a föld férgei; reszketve jõnek rejtekeikbõl; remegve folyamodnak az Úrhoz, a mi Istenünkhöz, és félnek tetõled!
Zsolt. 72,9.
Kicsoda olyan Isten, mint te, a ki megbocsátja a bûnt és elengedi öröksége maradékának vétkét?! Nem tartja meg haragját örökké, mert gyönyörködik az irgalmasságban!
2 Móz. 34,6.
Hozzánk térvén, könyörül rajtunk; eltapodja álnokságainkat. Bizony a tenger mélységébe veted minden bûnünket!
Hûséget mutatsz a Jákóbnak, irgalmasságot Ábrahámnak, a mint megesküdtél atyáinknak még az õsidõkben.