ZSOLTÁROK KÖNYVE
- Aszáf zsoltára. Oh Isten, pogányok jöttek be örökségedbe, megfertõztették szent templomodat, Jeruzsálemet kõhalommá tették.
2 Kir. 25,1.,
2 Kir. 25,10.
- Szolgáid holttestét az ég madarainak adták eledelül, szenteid húsát a föld vadjainak.
- Ontották véröket, mint a vizet Jeruzsálem körül, s nem volt, a ki eltemette volna õket.
- Gyalázattá lettünk szomszédaink elõtt, csúfságul és nevetségül a körültünk lakóknak.
Zsolt. 44,14.,
Zsolt. 80,7.,
Zsolt. 137,7.,
Ezék. 25,3.,
Ezék. 25,6.,
Ezék. 26,2.
- Meddig haragszol Uram, szüntelen? meddig gerjedez féltõ szerelmed, mint a tûz?
- Ontsd ki haragodat a pogányokra, a kik nem ismernek téged, és az országokra, a melyek nem hívják segítségül a te nevedet;
Jer. 10,25.
- Mert megemésztették Jákóbot, és hajlékát elpusztították.
Zsolt. 14,4.
- Ne emlékezzél meg rovásunkra elõdeink vétkérõl; siess elénk irgalmasságoddal, mert megnyomorodunk nagyon.
Ésa. 64,9.,
Ésa. 64,10.
- Segíts meg bennünket, szabadító Istenünk, a te nevednek dicsõségéért; ments meg minket és bocsásd meg vétkeinket a te nevedért.
Ésa. 48,9.,
Ezék. 20,22.
- Minek mondanák a pogányok: Hol az õ Istenök? Legyen nyilvánvaló a pogányokon szemeink láttára a te szolgáid kiontott véréért való bosszúállásod.
- Jusson elõdbe a foglyok könyörgése; karod hatalmával tartsd meg a halálnak eme fiait;
- És fizess meg szomszédaink keblébe hétszeresen a gyalázatért, a melylyel illettek téged, oh Uram!
Ésa. 65,6.,
Ésa. 65,7.
- Mi pedig, a te néped és a te legelõd nyája, hálát adunk néked mindörökké, s nemzedékrõl-nemzedékre hirdetjük a te dicséretedet!
5 Móz. 32,9.,
5 Móz. 32,13.