ZSOLTÁROK KÖNYVE
- Dávidé. Az Úr az én világosságom és üdvösségem: kitõl + féljek? Az Úr az én életemnek erõssége: kitõl remegjek?
Mik. 7,8.,
Zsolt. 118,6.
- Ha gonoszok jõnek ellenem, hogy testemet egyék: szorongatóim és elleneim - õk botlanak meg és hullanak el.
Zsolt. 18,38.,
Zsolt. 18,39.
- Ha tábor fog körül, nem fél szívem; habár had támad reám, mégis õ benne bízom én.
Zsolt. 3,6.,
Zsolt. 3,7.
- Egyet kérek az Úrtól, azért esedezem: hogy lakhassam az Úr házában életemnek minden idejében; hogy nézhessem az Úrnak szépségét és gyönyörködhessem az õ templomában.
Zsolt. 23,6.,
Zsolt. 23,42.,
Zsolt. 23,2.,
Zsolt. 23,3.
- Bizony elrejt engem az õ hajlékába a veszedelem napján; eltakar engem sátrának rejtekében, sziklára emel fel engem.
Zsolt. 31,21.
- Most is felül emeli fejemet ellenségeimen, a kik körültem vannak, és én az õ sátorában örömáldozatokkal áldozom, énekelek és zengedezek az Úrnak.
- Halld meg, Uram, hangomat - hívlak! Irgalmazz nékem és hallgass meg engem!
- Helyetted mondja a szívem: Az én orczámat keressétek! A te orczádat keresem, oh Uram!
- Ne rejtsd el orczádat elõlem; ne utasítsd el szolgádat haraggal; te voltál segítõm, ne taszíts el és ne hagyj el engem, üdvösségemnek Istene!
Zsolt. 104,28.
- Ha atyám és anyám elhagynának is, az Úr magához vesz engem.
Ésa. 49,15.,
Ésa. 49,16.
- Taníts meg engem a te útadra, oh Uram! Vezérelj engem egyenes ösvényen, az én üldözõim miatt.
Zsolt. 25,4.,
Zsolt. 25,5.,
Zsolt. 25,9.
- Ne adj át engem szorongatóim kivánságának, mert hamis + tanúk támadnak ellenem, és erõszakot lihegnek.
Zsolt. 31,9.,
1 Sám. 24,10.,
Zsolt. 109,2.
- Bizony hiszem, hogy meglátom az Úr jóságát az élõknek földén!
- Várjad az Urat, légy erõs; bátorodjék szíved és várjad az Urat.
Ésa. 25,9.,
Zsolt. 31,25.