A MÁRK ÍRÁSA SZERINT VALÓ SZENT EVANGYÉLIOM

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16.

Mikor pedig elmult a szombat, Mária Magdaléna, és Mária a Jakab anyja, és Salomé, drága keneteket vásárlának, hogy elmenvén, megkenjék õt.
Mát. 28,1., Mát. 28,8., Luk. 24,1., Luk. 24,12., Ján. 20,1., Ján. 20,10.
És korán reggel, a hétnek elsõ napján a sírbolthoz menének napfelköltekor.
És mondják vala maguk között: Kicsoda hengeríti el nékünk a követ a sírbolt szájáról?
És odatekintvén, láták, hogy a kõ el van hengerítve; mert felette nagy vala.
És bemenvén a sírboltba, látának egy ifjút ülni jobb felõl, fehér ruhába öltözve; és megfélemlének.
Az pedig monda nékik: Ne féljetek. A Názáreti Jézust keresitek, a ki megfeszíttetett; föltámadott, nincsen itt; ímé a hely, a hová õt helyezék.
De menjetek el, mondjátok meg az õ tanítványainak és Péternek, hogy elõttetek megyen Galileába; ott meglátjátok õt, a mint megmondotta néktek.
Márk. 14,28.
És nagyhamar kijövén, elfutának a sírbolttól, mert félelem és álmélkodás fogta vala el õket; és senkinek semmit sem szólának, mert félnek vala.
Mikor pedig reggel, a hétnek elsõ napján föltámadott vala, megjelenék elõször Mária Magdalénának, a kibõl hét ördögöt ûzött vala ki.
Luk. 8,2., Ján. 20,11., Ján. 20,18.
Ez elmenvén, megjelenté azoknak, a kik vele valának és keseregnek és sírnak vala.
Azok pedig mikor hallották, hogy él és õ látta vala, nem hivék.
Ezután pedig közülök kettõnek jelenék meg más alakban, útközben, mikor a mezõre mennek vala.
Luk. 24,13., Luk. 24,35.
Ezek is elmenvén, megjelenték a többieknek; ezeknek sem hivének.
Azután, mikor asztalnál ülnek vala megjelenék magának a tizenegynek, és szemükre hányá az õ hitetlenségöket és keményszívûségöket, hogy azoknak, a kik õt feltámadva látták vala, nem hivének,
Luk. 24,36., Luk. 24,49., Ján. 20,19., Ján. 20,23., 1 Kor. 15,5.
És monda nékik: Elmenvén e széles világra, hirdessétek az evangyéliomot minden teremtésnek.
A ki hiszen és megkeresztelkedik, idvezül; a ki pedig nem hiszen, elkárhozik.
Azok pedig, a kik hisznek, ilyen jelek követik: az én nevemben ördögöket ûznek; + új nyelveken szólnak.
Csel. 16,18., Csel. 2,4., Csel. 2,11., Csel. 10,46.
Kígyókat vesznek föl; és ha valami halálost isznak, meg nem árt nékik: betegekre + vetik kezeiket, és meggyógyulnak.
Luk. 10,19., Csel. 28,3., Csel. 28,6., Jak. 5,14., Jak. 5,15.
Az Úr azért, minekutána szólott vala nékik, felviteték a mennybe, és üle az Istennek jobbjára. +
Luk. 24,50., Luk. 24,53., Csel. 1,4., Csel. 1,11., Zsolt. 110,1., Csel. 7,55.
Azok pedig kimenvén, prédikálának mindenütt, az Úr együtt munkálván velök, és megerõsítvén az ígét a jelek által, a melyek követik vala. Ámen!
Csel. 14,3., Zsid. 2,4.