20. Fejezet Az Apostolok Cselekedetei

  1. Pál útnak indul. A fölfordulás megszüntével Pál magához hivatta a tanítványokat. Buzdította ôket, majd elbúcsúzott és Macedóniába utazott.
  2. Végigjárta ennek a kerületeit és sok beszédet intézett az ottaniakhoz. Majd Görögországba ment és ott tartózkodott három hónapon keresztül.
  3. Mikor ezután Szíriába készült hajózni, a zsidók cselt szôttek ellene. Ezért úgy döntött, hogy Macedónián keresztül tér vissza.
  4. Ázsiáig vele együtt tartott a béreai Szópáter, Pirrusz fia, s tesszalonikiak közül pedig Arisztarhusz és Szekundusz, továbbá a derbei Gájusz és Timóteus, végül Ázsiából Tihikusz és Trofimusz.
  5. Ezek elôrementek és Troászban vártak ránk.
  6. Mi pedig a kovásztalan kenyér napjai után hajóztunk el Filippibôl és öt nap múlva utolértük ôket Troászban, ahol egy hetet töltöttünk.
  7. A hét elsô napján egybegyültünk a kenyértörésre. Pál beszédet intézett hozzájuk, s mivel másnap el akart utazni, egészen éjfélig nyujtotta beszédét.
    Mk. 16,2, Lk. 24,1, Jn. 20,1.
  8. A teremben, ahol összegyűltünk, volt lámpa bôvében.
  9. Egy Eutihusz nevô ifjú, aki az ablaknál ült, Pál hosszú prédikációja közben mély álomba merült. Úgy elnyomta az álom, hogy lezuhant a harmadik emeletrôl.
  10. Holtan szedték föl. Pál lement hozzá, aztán ráborult és átkarolva ôt így szólt: "Ne nyugtalankodjatok, mert a lelke még benne van."
  11. Aztán fölment, elvégezte a kenyértörést és evett. Még jó sokáig, egész virradatig beszélt, s végül útra kelt.
  12. Az ifjút pedig élve vezették oda, és ez nem kis vigasztalásukra szolgált.
  13. Pál Milétuszban búcsút vesz az efezusiaktól. Mi pedig hajóra szállva Asszoszba mentünk, hogy ott vegyük föl Pált. Ô rendelkezett így, mert maga szárazon akarta megtenni az utat.
  14. Mikor Asszoszban találkoztunk, fölvettük ôt és úgy értünk Mitilénébe.
  15. Másnap innen elhajózva Kiosz elé jutottunk, a következô nap Számoszon kötöttünk ki, az erre következôn pedig megérkeztünk Milétuszba.
  16. Pál ugyanis elhatározta, hogy elhajózik Efezus mellett, hogy Ázsiában idôt ne veszítsen. Sietett, hogy hacsak lehetséges, pünkösd napjára Jeruzsálemben legyen.
  17. Milétuszból azután beüzent Efezusba és magához kérette az egyház preszbitereit.
  18. Mikor ezek megérkeztek, így szólt hozzájuk: "Ti tudjátok, hogy Ázsiába jövetelem elsô hapjától fogva hogyan éltem közöttetek.
  19. Az Úrnak mély alázatossággal, könnyek és zaklatások közt szolgáltam, melyek a zsidók ármánykodása következtében értek engem.
  20. Semmit sem vontam meg tôletek, ami hasznotokra szolgálhatott, hanem nyilvánosan és magánházakban tanítottalak benneteket.
  21. Most pedig belsô kényszerűség hajt, hogy Jeruzsálembe menjek.
  22. Nem tudom, hogy mi történik majd ott velem, legfeljebb annyit, hogy a Szentlélek minden városban értésemre adta, hogy bilincs és megpróbáltatás vár rám.
  23. De én nem becsülöm sokra az életemet, csak véghez tudjam vinni pályafutásomat és az Úr Jézustól rámruházott föladatomat: az Isten kegyelmérôl szóló evangélium hirdetését.
  24. És bizony tudom azt is, hogy közületek, akik közt az Isten országát hirdetve jártam, egy sem lát meg többé.
  25. Ezért hát szentül állítom nektek a mai napon: senkinek a vére nem szárad rajtam.
  26. Nem rejtettem el semmit sem, hanem Isten teljes akaratát föltártam elôttetek.
  27. Vigyázzatok magatokra és az egész nyájra. Azért rendelt ennek élére titeket elöljárókul a Szentlélek, hogy igazgassátok az Isten egyházát, amelyet tulajdon vérével szerzett meg.
  28. Tudom, hogy távozásom után ragadozó farkasok törnek rátok és nem kegyelmeznek a nyájnak.
  29. Sôt még köztetek is támadnak olyanok, akik csalárd beszéddel magukhoz akarják csábítani a tanítványokat.
  30. Örködjetek tehát és véssétek emlékezetetekbe, hogy három éven át éjjel-nappal szüntelenül könnyek közt intettem mindegyikteket.
  31. Most pedig Istennek és az ô kegyelmébe ajánlak titeket. Neki hatalma van arra, hogy fölépítse művét és megadja nektek az összes többi szentekkel közös örökséget.
  32. Nem kivántam senki ezüstjét, aranyát vagy ruháját.
  33. Ti tudjátok, hogy ezek a kezek keresték meg azt, amire nekem és környeztemnek szüksége volt.
    ApCsel. 18,3, 1Kor. 4,12, 1Tessz. 2,9, 1Tessz. 3,8-9.
  34. Minden alkalommal megmutattam nektek, hogy hogyan kell dolgozni és ezzel a gyöngéket segíteni. Jézus szavaira emlékezve, aki azt mondta: Nagyobb boldogság adni, mint kapni."
  35. Ezeket mondta, aztán térdrehullott és mindnyájukkal közösen imádkozott.
  36. Valamennyien hangos sírásra fakadtak és Pál nyakába borulva csókolgatták ôt.
  37. Az a mondása fájt nekik leginkább, hogy többé nem fogják viszontlátni. Végül elkisérték ôt a hajóhoz.
2. Makedónia akkor négy kerületre osztott római tartomány volt.

6. A kovásztalan kenyér ünnepe a zsidó húsvét.

7. A hét első napja az Úr föltámadásának napja (lásd Mk. 16,2; Lk. 24,1; Jn. 20,1), a vasárnap. Ez a kenyértörés az utolsó vacsora megismétlése, vagyis az eukarisztia.

34. Lásd ApCsel. 18,3; 1Kor. 4,12; 1Tessz. 2,9; 2Tessz. 3,8-9.