2. Fejezet Jakab apostol levele
- Őrizkedjetek a személyválogatástól. Testvéreim! Ha
hisztek dicsőséges Urunkban, Jézus Krisztusban, ne
legyetek személyválogatók.
- Például gyülekezetetekbe belép
egy aranygyűrűs, fényes öltözetű férfi, s bemegy egy
kopott ruhájú szegény is.
- Ti a fényes öltözetűre figyeltek
és azt mondjátok neki: foglalj kényelmesen helyet itt! A
szegényre viszont rászóltok: te állj oda! Vagy pedig:
ülj a zsámolyra, lábam elé!
- Ugye különbséget tesztek
magatokban és igazságtalan gondolkozású bírák vagytok?
- Halljátok csak, szeretett testvéreim, ugye az Isten éppen
azokat választotta ki, akik a világ szemében szegények,
hogy gazdagokká tegye őket a hitben, sőt örököseivé is
annak az országnak, melyet az őt szeretőknek ígért?
- Ti
pedig lenézitek a szegényt. Hát nem a gazdagok
nyomnak el titeket erőszakkal s hurcolnak a törvény elé?
- Nem
ők becsmérlik azt a jó nevet, amelyről elneveztek titeket?
- Ha ellenben az Íráshoz híven teljesítitek a királyi
törvényt: "Szeresd felebarátodat, mint önmagadat" -
helyesen teszitek.
- De ha személyválogatók vagytok, bűnt
követtek el, s a törvény mint törvényszegőket
elmarasztal.
- Aki az egész törvényt megtartja, de egy dologban
vét, az egész ellen vétkezik.
- Aki ugyanis azt mondta:
"Ne paráználkodjál", azt is megparancsolta: "Ne ölj."
Ha tehát nem paráználkodol, ellenben ölsz,
törvényszegővé lettél.
- Úgy beszéljetek s úgy cselekedjetek, mint akik
a szabadság tötvényének felelősek.
- Irgalom nélkül sújtja
az ítélet azt, aki nem gyakorolt irgalmasságot. Az
irgalmasság azonban győzelmet arat az ítéleten.
- A jócselekedetek gyakorlása. Mit használ,
testvéreim, ha valaki azt mondja, hogy van hite, cselekedetei
azonban nincsenek? Vajon üdvözítheti őt a hit?
- Mondjuk, hogy egy testvérnek vagy nővérnek nincs ruhája, s a
mindennapi élelemben szükséget szenved.
- Ha mármost
egyiktek azt mondja: "Menjetek békével! Melegedjetek! Lakjatok
jól!" - de nem adja meg nekik, amire életük fönntartására
szükségük van, ugyan mit használ az nekik?
- Ugyanígy
van a hittel is: ha nincsenek cselekedetei, önmagában holt.
- De valaki azt mondhatná: neked hited van, nekem
pedig cselekedeteim. Mutasd meg nekem tettek nélküli
hitedet, akkor én tetteimből bizonyítom hitemet.
- Te hiszed,
hogy egy az Isten? Jól teszed. Ezt azonban az ördögök is
hiszik - és mégis rettegnek.
- Meg akarsz győződni, te oktalan ember, hogy tettek
nélkül meddő a hit?
- Vajon Ábrahám atyánk nem tettei
alapján igazult-e meg, mivel fiát, Izsákot föláldozta az
oltáron?
- Ebből láthatod, hogy a hit közreműködött ugyan
tetteivel, de csak a tettek által vált tökéletessé.
- Így
teljesedett be az Írás szava: "Ábrahám hitt Istennek, s ez
megigazulására szolgált" és ezért "Isten barátjának"
nevezték.
- Látjátok tehát, hogy tettek által igazul meg az
ember, s nem csupán a hit által.
- Ugye a parázna Rácháb
is a tettek által igazult meg, mert befogadta a kémeket, s
aztán más úton bocsátotta el őket?
- Amint a test lélek nélkül
halott, úgy a hit is halott tettek nélkül.
1-7. A gazdagokat előnyben részesítő személyválogatás ellenkezik a krisztusi tanítással. Isten a szegényeket választotta ki országának polgáraivá, az elnyomások és üldözések viszont rendszerint a gazdagoktól származnak. A gazdagot is kell szeretni, de nem azért, mert gazdag, hanem azért, mert ő is felebarát. Ez a királyi törvény értelme.
8. Lev. 19,18.
10-13. Az összes parancsok Istentől származnak, s ezért bármelyik ellen vét is az ember, mintegy valamennyi ellen vét, mert Isten ellen vétkezik. Tehát egyetlen súlyos bűn is megfoszt az örök boldogságtól (Mt. 5,19).
14-26. A hit önmagában nem elég az üdvösségre. Jócselekedetekkel kell egyesülnie, hogy üdvözítsen (Jak. 2,14-19). Ezt az igazságot bizonyítja Ábrahám és Ráháb példája (Jak. 2,20-26). Szent Jakabnak ez a tanítása nincs ellentétben szent Páléval, aki azt írja a rómaiaknak (Róm. 3,28); ,,Mi ugyanis azt valljuk, hogy az ember a törvény tetteitől függetlenül a hit által igazul meg." Ezzel ugyanis csak a mózesi törvény által parancsolt tetteket mondja szükségteleneknek. -- Szent Jakab tanításának éppen az ellenkezőjét tanította Luther, aki fölmenti az embert a jótett kötelessége alól, mert szerinte a hit önmagában is üdvözít.
23. Ter. 15,6.