6. Fejezet (Szent János)

1. Csodálatos kenyérszaporítás. Ezután Jézus átkelt a galileai tengeren, Tibériás taván.
   
2. Nagy tömeg követte, mert látták a betegeken művelt csodákat.
   
3. Jézus felment egy hegyre, s ott leült tanítványaival.
   
4. Közel volt a húsvét, a zsidók ünnepe.
   
5. Mikor Jézus körültekintett és látta a nagy sokaságot, megkérdezte Fülöptől: Honnan veszünk kenyeret, hogy legyen mit enniük?"
   
6. Ezt azért kérdezte, hogy próbára tegye, mert ő maga tudta, mit akar tenni.
   
7. Fülöp így felelt: "Kétszáz dénár árú kenyér sem elég, hogy csak valami kevés is jusson mindegyiknek."
   
8. Egyik tanítványa, András Simon Péter testvére közbeszólt:
   
9. "Van itt egy fiú öt árpakenyérrel és két hallal. De mi az ennyinek?"
   
10. "Telepítsétek le az embereket!"—szólt Jézus. Azon a helyen sok fű volt. Letelepedtek. A férfiak szám szerint mintegy ötezren voltak.
    
11. Jézus akkor fogta a kenyeret, hálát adott és kiosztotta a letelepülteknek. Ugyanígy adott a halakból is, amennyit csak akartak.
    
12. Miután jóllaktak, így szólt tanítványaihoz: "Szedjétek össze a maradékot, hogy el ne vesszen."
    
13. Össze is szedték és tizenkét kosarat töltöttek meg az öt árpakenyér maradékából, mely az étkezők után maradt.
    
14. Mikor az emberek látták, hogy Jézus csodát művelt, beszélni kezdtek róla egymás közt: "Bizonyosan ez a Próféta, akinek el kell jönnie."
    
15. Mikor Jézus észrevette, hogy jönni készülnek, és erőszakkal királlyá akarják tenni, visszavonult a hegyre egészen egyedül.
    
16. Jézus a vizen jár. Mikor beesteledett, tanítványai lementek a tóra.
    
17. Beszálltak a bárkába és elindutlak a tavon Kafarnaum felé. Már rájuk sötétedett, de Jézus még mindig nem volt velük.
    
18. Erős szél fújt és a tó háborgott.
    
19. Mintegy huszonöt-harminc stádiumnyira eveztek már, amikor látták, hogy Jézus a vizen járva közeledik a bárkához. Nagyon megijedtek.
    
20. De ő bátorította őket: "Én vagyok, ne féljetek."
    
21. Fel akarták venni a bárkába, de a bárka abban a pillanatban partot ért, éppen ott, ahová tartottak.
    
22. Az eukarisztikus beszéd. Másnap a tó túlsó oldalán maradt népnek eszébe jutott, hogy csak egy bárka volt ott. Tudták, hogy Jézus nem szállt a bárkába tanítványaival, Tanítványai ugyanis egyedül hajóztak el.
    
23. Közben Tibériásból több bárka jött a hely közelébe, ahol az Úrtól megáldott kenyeret ették.
    
24. Mikor tehát a nép látta, hogy Jézus és tanítványai már nincsenek ott, beszálltak a bárkákba és Kafarnaumba eveztek, hogy megkeressék Jézust.
    
25. Mikor megtalálták a tó túlsó partján, megkérdezték: "Mester, mikor jöttél ide?"
    
26. Jézus így válaszolt: "Bizony, bizony mondom nektek: Kerestek engem, de nem azért, mert csodát láttatok, hanem mert ettetek a kenyérből és jóllaktatok.
    
27. Ne fáradozzatok veszendő eledelért, Hanem azért, amely az örök életre megmarad, amelyet az Emberfia ad majd nektek: mellette tanuskodik az Atyaisten."
    
28. Azok megkérdezték: "Mit tegyünk, hogy Istennek tetsző dolgot cselekedjünk?"
    
29. "Istennek tetsző dolog az, felelte Jézus, hogy higgyetek az ő küldöttjében."
    
30. De ők tovább kérdezték: "Hadd lássuk milyen csodát művelsz, hogy higgyünk neked? Mit teszel?
    
31. Atyáink mannát ettek a pusztában, amint az Írás mondja: Kenyeret adott enni nekik."
    
32. Jézus így felelt: Bizony, bizony mondom nektek: nem Mózes adott kenyeret az égből, hanem Atyám adja az igazi mennyei kenyeret.
    
33. Az az Isten kenyere, amely leszállt a mennyből és életet ad a világnak."
    
34. "Uram, kiáltották, add nekünk mindig ezt a kenyeret!"
    
35. Jézus az élet kenyere. Jézus erre így szólt: "Én vagyok az élet kenyere. Aki hozzám jön, nem éhezik többé, és aki bennem hisz, nem szomjazik soha.
    
36. Megmondtam nektek: Láttok engem, és mégsem hisztek.
    
37. Minden, amit nekem ad az Atya, hozzám tartozik; aki tehát hozzám jön, azt nem dobom ki.
    
38. Nem azért szálltam le a mennyből, Hogy a magam akaratát cselekedjem, hanem annak akaratát, aki küldött engem.
    
39. Annak, aki küldött engem ,az az akarata, hogy abból amit nekem adott, semmit el ne veszítsek, hanem feltámasszam az utolsó napon.
    
40. Atyám akarata az, hogy mindaz, aki látja a Fiút és hisz benne, örökké éljen. Én feltámasztom az utolsó napon."
    
41. Ám a zsidók zúgolódni kezdtek ellene, mert azt mondotta: "Én vagyok a mennyből alászállott (élő) kenyér."
    
42. Így érveltek: "Nem Jézus ez, a József fia? Atyját, anyját jól ismerjük. Hogyan mondhatja hát: A mennyből szálltam alá?"
    
43. Jézus rájuk szólt: "Ne zúgolódjatok!
    
44. Senki sem tud hozzám jönni, ha az Atya, aki küldött engem, nem vonzza.
    
45. Én feltámasztom őt az utolsó napon. A prófétáknál ezt olvassuk: Mindnyájan Isten tanítványai lesznek. Mindaz, aki hallgat az Atyára és tanul tőle, hozzám jön.
    
46. Nem mintha az Atyát látta volna valaki. Csak aki Istentől való, az látta az Atyát.
    
47. Bizony, bizony mondom nektek: Aki hisz (bennem), annak örök élete van.
    
48. Jézus az élet kenyere az Eukarisztiában. Én vagyok az élet kenyere.
    
49. Atyáitok mannát ettek a pusztában és mégis meghaltak.
    
50. Itt a mennyből alászállott kenyér, hogy aki eszik belőle, meg ne haljon.
    
51. Én vagyok a mennyből alászállott élő kenyér. Aki e kenyérből eszik, örökké él. A kenyér, melyet adni fogok, az én testem a világ életéért.
    
52. Vita támadt erre a zsidók közt: "Hogyan adhatja ez testét eledelül nekünk?"—mondták.
    
53. Jézus megerősítette: "Bizony, bizony mondom nektek: Ha nem eszitek az Emberfia testét és nem isszátok az ő vérét, nem lesz élet bennetek.
    
54. Aki eszi az én testem és issza az én vérem, annak örök élete van és én feltámasztom az utolsó napon.
    
55. Az én testem az valóban étel s az én vérem valóban ital.
    
56. Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, bennem marad, és én őbenne.
    
57. Amint engem küldött az élő Atya és én az Atya által élek, úgy aki engem eszik, énáltalam él.
    
58. Itt a mennyből alászállott kenyér, ez nem olyan, mint a manna, melyet atyáitok ettek és mégis meghaltak. Aki ezt a kenyeret eszi, örökké él."
    
59. Így tanított a kafarnaumi zsinagógában.
    
60. Az Eukarisztia és a hitetlenkedők. Ennek hallatára tanítványai közül többen megjegyezték: "Kemény beszéd ez! Ki fogadhatja el?"
    
61. Jézus tudta, hogy tanítványai zúgolódtak a miatt, hozzájuk fordult tehát: "Ez megbotránkoztat titeket?
    
62. Hát ha majd látjátok, hogy az Emberfia felmegy oda, ahol azelőtt volt?
    
63. A lélek az, ami éltet, a test nem használ semmit. Hozzátok intézett szavaim lélek és élet, de vannak köztetek, akik nem hisznek."
    
64. —Jézus ugyanis kezdettől fogva tudta, kik azok, akik nem hisznek és ki fogja őt elárulni.
    
65. —"Ezért mondtam nektek, folytatta, senki sem jöhet hozzám, ha Atyám meg nem adja neki."
    
66. Ettől fogva több tanítványa visszahúzódott tőle és már nem járt vele.
    
67. Jézus akkor megkérdezte a tizenkettőt: "Csak nem akartok ti is elmenni?"
    
68. Simon Péter felelt neki: "Uram, kihez menjünk? Neked örök életet adó igéid vannak.
    
69. Mi hisszük és tudjuk, hogy te vagy az Isten Szentje."
    
70. Jézus erre megjegyezte: "Nem tizenkettőt választottam? S egy közületek mégis ördög."
    
71. Ezt Júdásra értette, a karióti Simon fiára. Ő árulta el ugyanis, egy a tizenkettő közül.

1. Tibériást a Genázáret-tó nyugati partján Heródes Antipász építette, nevét Tibériusz császárról kapta.

14. A Próféta a Messiás, akiről Mózes jövendölt ilyen értelemben (MTörv. 18,15).

16-21. Mt. 14,22-23; Mk. 6,45-52.

19. 25-30 stádium kb. 5 kilóméter. A tó hét és fél km széles.

26-29. Jézus az anyagi értelemben vett kenyérről a lelki táplálékra irányítja hallgatói figyelmét. Ebben azoknak lesz részük, akik hisznek Jézuban.

31. Kiv. 16,13-14; Zsolt. 77,24.

35-47. Az ószövetségi Szentírás gyakran mondja az igazságot, bölcseséget, tanít st ételnek. Jézus önmagát nevezi az élet kenyerének, vagyis örök életet adó tápláléknak, amely mindörökre kielégíti az ember lelki éhségét.

45. Esa. 54,13; Jer. 31,33-34.

48-59. Jézus pontosabban meghatározza, milyen értelemben nevezi magát az élet kenyerének. Ő nem csak átvitt értelemben lelki táplálék, amennyiben személye és tanítása a hívő ember vallásos gondolatait és érzelmeit táplálja, hanem valóságban is az: teste és vére valóban étel és ital az Oltáriszentségben. A szentáldozás bensőséges életközösségbe kapcsolja a hívőt Jézussal.

62. Amikor az apostolok tanui lesznek Jézus mennybemenetelének, könnyebben el tudják majd fogadni az Eukarisztia titkát, mert jobban megértik Jézus istenemberi mivoltát.

63. Az Eukarisztia nem puszta teste Jézusnak, hanem lelkétől és istenségétől éltetett teste, egész istenemberi személyisége. Ebből fakad üdvözítő hatása.

69. Isten Szentje helyett a Vulgátában ezt olvassuk: "Krisztus, az Isten Fia."