5. Fejezet Pál apostol leleve a zsidókhoz

1. Minden főpap ugyanis az emberek közül való és az emberek képviseletére van rendelve az Isten tiszteletével kapcsolatos dolgokban, hogy ajándékot és áldozatot mutasson be a bűnökért.
   
2. Így elnéző tud lenni a tudatlanok és tévelygők iránt, mert maga is a gyöngeség rabja.
   
3. Ezért, mint a népért, saját bűneiért is kell áldozatot bemutatnia.
   
4. Senki sem vállalhatja ezt a tisztséget, csak az, akit Isten meghív, mint Áront.
   
5. Így Krisztus nem önmagát emelte a főpapi méltóságra, hanem az, aki így szólt hozzá:

   "Az én Fiam vagy, én ma szültelek."

   
   

6. Másutt pedig így szól:

   "Pap vagy te mindörökké,
   Melkizedek rendje szerint."

   
   

7. Krisztus halandó életében hangos kiáltással és könnyhullatással imádkozott és könyörgött ahhoz, aki meg tudta menteni a haláltól. Istenfélelme miatt meghallgatásra is talált.
   
8. Annak ellenére, hogy (Isten) Fia volt, a szenvedésből tanulta meg az engedelmességet.
   
9. Művét befejezve, örök üdvösséget szerzett azoknak, akik engedelmeskednek neki,
   
10. mert Isten őt tette főpappá Melkizedek rendje szerint.
    
11. Buzdítás a tökéletességre. Erről még sokat kellene mondanunk, de nehéz megmagyarázni, mert közömbösen hallgatjátok.
    
12. Jelenleg már tanítóknak kellene lennetek, s ehelyett ismét arra szorultok, hogy az isteni tanítás elemeire oktassanak. Tejre van szükségtek, nem szilárd eledelre.
    
13. Aki tejen él, járatlan az igaz tanításban, hiszen még csecsemő.
    
14. A tökéletesnek, aki gyakorlattal jól kiművelt képességet szerzett a jó és a rossz megkülönböztetésére, szilárd eledel való.

Zsolt. 2,7

Zsolt. 109,4