2. Fejezet: ZSOLTÁROK KÖNYVE

1. Miért dühösködnek a pogányok, és gondolnak hiábavalóságot a népek?
   Csel. 4,25., Csel. 4,27.
2. A föld királyai felkerekednek és a fejedelmek együtt + tanácskoznak az Úr ellen és az ő felkentje ellen:
   2 Sám. 5,17., 2 Sám. 5,22., 2 Sám. 8,12., Mát. 26,3., Mát. 26,4.
3. Szaggassuk le az ő bilincseiket, és dobjuk le magunkról köteleiket!
   Jer. 10,20.
4. Az egekben lakozó neveti, az Úr megcsúfolja őket.
   Zsolt. 37,13., Zsolt. 59,9.
5. Majd szól nékik haragjában, és megrettenti őket gerjedelmében:
   Zsolt. 46,7.
6. Én kentem ám fel az én királyomat a Sionon, az én szent hegyemen!
   1 Sám. 13,14., 1 Sám. 16,1., 1 Sám. 16,13., Mik. 4,7.
7. Törvényül hirdetem: Az Úr mondá nékem: Én fiam vagy te; én ma nemzettelek téged.
   Zsolt. 89,28., Csel. 13,32., Csel. 13,33., Zsid. 1,4., Zsid. 1,5., Zsid. 5,5.
8. Kérjed tőlem és odaadom néked a pogányokat örökségül, és birtokodul a föld határait.
   Zsolt. 82,8., Zsolt. 22,28.
9. Összetöröd őket vasvesszővel: széjjelzúzod őket, mint cserépedényt.
   Zsolt. 18,38., Zsolt. 18,39., Jel. 2,26., Jel. 2,27., Jel. 19,15.
10. Azért, királyok, legyetek eszesek, és okuljatok földnek bírái!
11. Szolgáljátok az Urat félelemmel, és örüljetek reszketéssel.
    Zsolt. 2,2.
12. Csókoljátok a Fiút, hogy meg ne haragudjék és el ne veszszetek az úton, mert hamar felgerjed az ő haragja. Boldogok mindazok, a kik ő benne bíznak!
    Zsolt. 2,6., Zsolt. 2,7., Zsolt. 34,9., Luk. 9,35., Róm. 9,33.