5. Fejezet: SÁMUEL MÁSODIK KÖNYVE

1. Eljövének pedig Dávidhoz Hebronba Izráelnek minden nemzetségei, és szólának ilyenképen: Ímé mi a te csontodból és testedből valók vagyunk.
   2 Sám. 3,17., 2 Sám. 3,19., 1 Krón. 11,1.
2. Mert ennekelőtte is, mikor Saul uralkodott felettünk, te vezérelted ki s be Izráelt, és az Úr azt mondotta néked: Te legelteted az én népemet, az Izráelt, és te fejedelem leszel Izráel felett.
   Zsolt. 78,70., Zsolt. 78,71.
3. Eljövének azért Izráelnek minden vénei a királyhoz Hebronba, és frigyet tőn velek Dávid király Hebronban az Úr előtt, és királylyá kenék Dávidot Izráel felett.
   2 Sám. 2,4., 2 Sám. 2,7.
4. Harmincz esztendős vala Dávid, mikor uralkodni kezde, és negyven esztendeig uralkodék.
5. Hebronban uralkodék a Júda nemzetségén hét esztendeig és hat hónapig; és Jeruzsálemben uralkodék harminczhárom esztendeig az egész Izráel és Júda nemzetségein.
   2 Sám. 2,4., 2 Sám. 2,7., 1 Kir. 2,11.
6. Felméne pedig a király és az ő népe Jeruzsálembe a Jebuzeusok ellen, kik azt a földet lakják vala, ők azonban azt mondák Dávidnak: Nem jössz ide be, hanem a sánták és vakok elűznek téged! melylyel azt jelenték: Nem jő ide be Dávid.
   Csel. 7,45.
7. Bevevé mindazáltal Dávid a Sion várát, és az immár a Dávid városa.
   2 Sám. 5,9., 2 Sám. 6,12.
8. Mert azt mondá Dávid ama napon: Mindenki, a ki vágja a Jebuzeusokat, menjen fel a csatornához és vágja ott a sántákat és a vakokat, a kiket + gyűlöl a Dávid lelke. Ezért mondják: Vak és sánta ne menjen be a házba!
   1 Krón. 11,6., 2 Sám. 5,6.
9. És lakozék Dávid abban a várban, és nevezé azt Dávid városának; és megépíté Dávid köröskörül, Millótól fogva befelé.
   2 Sám. 5,7., 2 Krón. 11,6., 2 Krón. 11,7.
10. Dávid pedig folytonosan emelkedék és növekedék, mert az Úr, a Seregeknek Istene vala ő vele.
    2 Sám. 3,1.
11. Követeket külde pedig Hirám, Tirusnak királya Dávidhoz, és czédrusfákat is, ácsmestereket és kőmíveseket, és építének házat Dávidnak.
    1 Krón. 14,1.
12. És belátta Dávid, hogy az Úr megerősítette őt az Izráel felett való királyságában, és hogy felmagasztalta az ő királyságát az ő népéért, Izráelért.
13. Vőn pedig még magának Dávid ágyasokat, és + feleségeket Jeruzsálemből, minekutána Hebronból oda ment; és lőnek még Dávidnak fiai és leányai.
    1 Krón. 3,1., 1 Krón. 3,9., 5 Móz. 17,17.
14. És ezek a nevei azoknak, a kik Jeruzsálemben születtek: Sammua, Sóbáb, Nátán, Salamon,
    1 Krón. 3,5., 1 Krón. 3,9.
15. Ibhár, Elisua, Néfeg, Jáfia,
16. Elisáma, Eljada és Elifélet.
17. Mikor pedig a Filiszteusok meghallották, hogy királylyá kenték Dávidot az Izráelen; felkelének mind a Filiszteusok, hogy Dávidot megkeressék; melyet megértvén Dávid, aláméne az erősségbe.
    1 Krón. 14,8.
18. A Filiszteusok pedig elérkezének és elszéledének a Réfaim völgyében.
19. Megkérdé azért Dávid az Urat ilyen szóval: Elmenjek-é a Filiszteusok ellen? Kezembe adod-é őket? Felele az Úr Dávidnak: Menj el, mert kétség nélkül kezedbe adom a Filiszteusokat.
    1 Sám. 30,8.
20. Elérkezék azért Dávid Baál Perázimba, és megveré ott őket Dávid, és monda: Szétszórta az Úr ellenségimet előttem, mint a víz szokott eloszlani; azért nevezé azt a helyet Baál Perázimnak.
21. És ott hagyák az ő bálványaikat, melyeket felszedének Dávid és az ő szolgái.
    1 Krón. 14,12., 2 Móz. 23,24., 4 Móz. 32,20., 5 Móz. 7,25.
22. Azután ismét feljövének a Filiszteusok, és elszéledének a Réfaim völgyében.
23. Megkérdé azért Dávid az Urat, ki ezt felelé: Ne menj most reájok; hanem kerülj a hátuk mögé és a szederfák ellenében támadd meg őket.
24. És mikor a szederfák tetején indulásnak zaját fogod hallani, akkor indulj meg, mert akkor kimegy te előtted az Úr, hogy megverje a Filiszteusok táborát.
    2 Kir. 7,6., 2 Kir. 7,7.
25. És úgy cselekedék Dávid, a mint megparancsolta vala néki az Úr: és vágta a Filiszteusokat Gibeától fogva, mind addig, míg + Gézerbe mennél.
    2 Sám. 5,20., 2 Sám. 3,18., Józs. 16,10.