78. Fejezet: ZSOLTÁROK KÖNYVE

1. Aszáf tanítása. Figyelj én népem az én tanításomra; hajtsátok füleiteket számnak beszédeire.
2. Megnyitom az én számat példabeszédre; rejtett dolgokat szólok a régi időből.
   Zsolt. 49,5., Mát. 13,35.
3. A miket hallottunk és tudunk; és a miket atyáink beszéltek nékünk,
   5 Móz. 4,9.
4. Nem titkoljuk el azokat az ő fiaiktól; a jövő nemzedéknek is elbeszéljük az Úr dicséretét, hatalmát és csodáit, a melyeket cselekedett.
   Zsolt. 145,4., Zsolt. 145,5.
5. Mert bizonyságot állított Jákóbban, és törvényt rendelt Izráelben; a melyek felől megparancsolta atyáinknak, hogy megtanítsák azokra fiaikat;
   5 Móz. 4,9.
6. Hogy megtudja azokat a jövő nemzedék, a fiak, a kik születnek; és felkeljenek és hirdessék azokat fiaiknak;
7. Hogy Istenbe vessék reménységüket és el ne felejtkezzenek Isten dolgairól, hanem az ő parancsolatait megtartsák.
   1 Móz. 18,17., 1 Móz. 18,19.
8. Hogy ne legyenek olyanok, mint apáik: szilaj és makacs nemzedék, olyan nemzedék, a melynek szíve nem volt szilárd, és lelke sem volt hű Isten iránt.
   2 Móz. 32,9.
9. Efraim fiai, a fegyveres íjászok hátat fordítottak az ütközet napján;
10. Nem őrizték meg az Isten szövetségét, és nem akartak járni az ő törvényében;
11. Sőt elfelejtkeztek az ő tetteiről, csodáiról, a melyeket mutatott nékik.
12. Apáik előtt csodát mívelt Égyiptom földjén, a Czoán mezején.
    2 Móz. 7,10., 2 Móz. 8,24.
13. Ketté választotta a tengert s átvitte őket; és felállította a vizeket fal gyanánt.
    2 Móz. 14,21., 2 Móz. 14,22., 2 Móz. 15,8.
14. Vezette őket nappal felhőben, és egész éjen át tűznek világosságában.
15. Sziklákat hasított meg a pusztában, és inniok adott bőségesen, akárcsak a mélységes vizekből.
16. Patakokat fakasztott a kősziklából, és folyamok módjára vizeket ömlesztett:
    2 Móz. 17,6.
17. Mégis folyvást vétkeztek ellene, és haragították a Felségest a pusztában;
    2 Móz. 17,7.
18. És megkísérték Istent az ő szívökben, enni valót kérvén az ő kivánságuk szerint.
19. És szólának Isten ellen, mondván: Avagy tudna-é Isten asztalt teríteni a pusztában?
20. Ímé, megcsapta a kősziklát és víz ömlött és patakok özönlöttek; de vajjon tud-é kenyeret is adni? avagy készíthet-é húst az ő népének?
    2 Móz. 17,6.
21. Meghallotta az Úr és megharagudott ezért, és tűz gyulladt fel Jákób ellen, és harag gerjedt fel Izráel ellen;
22. Mert nem hittek Istenben, és nem bíztak az ő segedelmében,
23. És ráparancsolt a felhőkre ott fenn, és az egek ajtait megnyitotta.
24. És hullatott reájuk mannát eledelül, és mennyei gabonát adott nékik.
    2 Móz. 16,14., 2 Móz. 16,15.
25. Angyalok kenyerét ette az ember, bőséggel vetett nékik eleséget,
26. Megindítá a keleti szelet az egekben, és elhozá erejével a déli szelet;
27. És hullata rájuk annyi húst, mint a por, és annyi madarat, mint a tenger fövénye.
28. És leszállítá azokat az ő táboruk közepére, az ő sátoraikhoz köröskörül.
29. Evének azért és igen megelégedének, és a mit kivántak, azt hozá nékik.
30. Még fel sem hagytak a kivánságukkal; az étel még a szájukban vala:
31. Mikor az Isten haragja felgerjede ellenök, és főbbjeik közül sokakat megöle, és Izráelnek ifjait levágá;
32. Mindamellett is újra vétkezének, és nem hivének az ő csodadolgaiban.
33. Azért hiábavalóságban töltette el napjaikat, éveiket pedig rettegésben.
34. Ha ölte őket, hozzá fordultak, megtértek és Istent keresék.
35. És eszökbe vevék, hogy Isten az ő sziklájok, és a felséges Isten az ő megváltójok;
36. És hízelkedének néki szájokkal, nyelvökkel pedig hazudozának néki.
37. De szívök nem volt tökéletes iránta, és nem voltak hűségesek az ő szövetségéhez;
38. Ő azonban irgalmas és bűnbocsátó, nem semmisít meg, sőt sokszor elfordítja haragját, és nem önti ki teljes búsulását.
39. Azért eszébe vevé, hogy test ők, és olyanok, mint az ellebbenő szél, a mely nem tér vissza.
    1 Móz. 6,3.
40. Hányszor keserítették őt a pusztában, hányszor illették fájdalommal a kietlenben?!
41. És újra kísértették az Istent, és ingerelték Izráel szentjét.
42. Nem emlékeztek meg az ő kezéről, sem a napról, amelyen megváltotta őket a nyomorgatótól;
43. Midőn kitűzte jeleit Égyiptomban, és csodáit a Czoán mezején.
44. És vérré változtatta folyóikat, hogy nem ihatták patakjaikat.
45. Legyeket bocsáta reájok, a melyek emészték őket, és békát, a mely pusztítá őket.
    1 Móz. 8,6.
46. Odaadta termésöket a szöcskének, s munkájuk gyümölcsét a sáskának.
47. Jégesővel pusztítá el szőlőjüket, s figefáikat kőesővel.
48. Odaveté barmaikat a jégesőnek, marháikat pedig a mennyköveknek.
49. Rájok bocsátá haragjának tüzét, mérgét, búsulását és a szorongatást: a gonosz angyalok seregét.
50. Utat tört haragjának, s nem tartotta meg a haláltól lelköket, és életöket döghalálnak veté.
51. És megöle minden elsőszülöttet Égyiptomban, az erő zsengéjét Khám sátoraiban.
52. Elindítá mint juhokat, az ő népét, s vezeté őket, mint nyájat a pusztában.
53. És vezeté őket biztonságban, és nem félének, ellenségeiket pedig elborítá a tenger.
54. És bevivé őket az ő szent határába, arra a hegyre, a melyet szerzett az ő jobbkezével.
    2 Móz. 3,1., 2 Móz. 3,12.
55. És kiűzé előlük a pogányokat, és elosztá nékik az örökséget sorsvetéssel; és letelepíté azok sátoraiban az Izráel törzseit.
    4 Móz. 26,1., 4 Móz. 26,53., Józs. 13,7.
56. De megkisérték és megharagíták a magasságos Istent, és nem őrizék meg bizonyságait;
57. Elfordulának ugyanis és hűtlenek levének, mint apáik; visszafelé fordulának, mint a csalfa kézív.
    Ésa. 1,4., Hós. 7,16.
58. Haragra ingerelték őt magaslataikkal, és bosszantották faragott bálványaikkal.
    1 Kir. 14,23.
59. Meghallá ezt Isten és felgerjede; és az Izráelt felette megútálá.
60. És elveté magától Silói hajlékát, a sátort, a melyben lakott vala az emberek között;
61. Sőt fogságba viteté erejét, dicsőségét pedig ellenség kezébe.
    1 Sám. 4,10., 1 Sám. 4,11.
62. És fegyver alá rekeszté az ő népét; és az ő öröksége ellen felgerjede.
63. Ifjait tűz emészté meg, és szüzei nem énekeltettek meg.
64. Papjai fegyver miatt hullottak el, és özvegyei nem végezheték a siratást.
    1 Sám. 4,17.
65. Akkor felserkene az Úr, mintegy álomból; mint hős, a ki bortól vigadoz;
66. És visszaveré ellenségeit; s örök gyalázatot vete reájok.
67. Azután megútálá a József sátorát, és nem választá Efraim törzsét;
68. Hanem a Júda törzsét választá; A Sion hegyét, a melyet szeret.
    Zsolt. 132,13., Zsolt. 132,14.
69. És megépíté szent helyét, mint egy magas várat; mint a földet, a melyet örök időre fundált.
    1 Kir. 7,1., 1 Kir. 7,38.
70. És kiválasztá Dávidot, az ő szolgáját, és elhozá őt a juhok aklaiból.
    1 Sám. 16,1., 1 Sám. 16,11., 1 Sám. 16,13.
71. A szoptatós juhok mellől hozá el őt, hogy legeltesse Jákóbot, az ő népét, és Izráelt, az ő örökségét.
    2 Sám. 7,8.
72. És legelteté őket szívének tökéletessége szerint, és vezeté őket bölcs kezeivel.
    2 Sám. 8,15.