5. Fejezet: MÓZES ÖTÖDIK KÖNYVE A TÖRVÉNY SUMMÁJA

  1. És szólítá Mózes az egész Izráelt, és monda nékik: Hallgasd meg Izráel a rendeléseket és a végzéseket, a melyeket elmondok én ma fületek hallására, és tanuljátok meg azokat, és ügyeljetek azokra, megcselekedvén azokat!
  2. Az Úr, a mi Istenünk szövetséget kötött velünk a Hóreben.
    2 Móz. 19,5.
  3. Nem a mi atyáinkkal kötötte az Úr e szövetséget, hanem mi velünk, a kik íme itt vagyunk e mai napon mindnyájan és élünk.
  4. Színről színre szólott veletek az Úr a hegyen, a tűz közepéből.
  5. (Én pedig az Úr között és ti közöttetek állok vala abban az időben, hogy megjelentsem néktek az Úr beszédét; mert ti a tűztől féltek vala, és nem menétek fel a hegyre) mondván:
    2 Móz. 19,16., 2 Móz. 20,18.
  6. Én, az Úr, vagyok a te Istened, a ki kihoztalak téged Égyiptomnak földéből, a szolgálatnak házából.
    2 Móz. 20,2., Zsolt. 81,11.
  7. Ne legyenek néked idegen isteneid én előttem.
  8. Ne csinálj magadnak faragott képet, és semmi hasonlót azokhoz, a melyek fenn az égben, vagy a melyek alant a földön, vagy a melyek a vizekben a föld alatt vannak.
    3 Móz. 26,1.
  9. Ne imádd és ne tiszteld azokat; mert én, az Úr, a te Istened, féltőn szerető Isten vagyok, a ki megbüntetem az atyák vétkét a fiakban, harmad és negyedíziglen, a kik engem gyűlölnek;
    5 Móz. 4,15., 5 Móz. 4,16., 2 Móz. 20,5., Jer. 32,18.
  10. De irgalmasságot cselekeszem ezeríziglen azokkal, a kik engem szeretnek, és az én parancsolataimat megtartják.
  11. Az Úrnak, a te Istenednek nevét hiába fel ne vedd; mert nem hagyja azt az Úr büntetés nélkül, a ki az ő nevét hiába felveszi.
    3 Móz. 19,12., Mát. 5,33., Mát. 5,34.
  12. Vigyázz a szombatnak napjára, hogy megszenteld azt, a miképen megparancsolta + néked az Úr, a te Istened.
    2 Móz. 35,2., 2 Móz. 35,3., 4 Móz. 15,32., 4 Móz. 15,36., 2 Móz. 20,10., 2 Móz. 20,11.
  13. Hat napon át munkálkodjál és végezd minden dolgodat.
    2 Móz. 23,12., 2 Móz. 35,2., 3 Móz. 23,3.
  14. De a hetedik nap az Úrnak, a te Istenednek szombatja: semmi dolgot se tégy azon, se magad, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálóleányod, se ökröd, se szamarad, és semminémű barmod, se jövevényed, a ki a te kapuidon belől van, hogy megnyugodjék a te szolgád és szolgálóleányod, mint te magad;
    1 Móz. 2,2.
  15. És megemlékezzél róla, hogy szolga voltál Égyiptom földén, és kihozott onnan téged az Úr, a te Istened erős kézzel és kinyújtott karral. Azért parancsolta néked az Úr, a te Istened, hogy a szombat napját megtartsad.
    5 Móz. 6,21.
  16. Tiszteld atyádat és anyádat, a mint megparancsolta néked az Úr, a te Istened; + hogy hosszú ideig élj, és hogy jól legyen dolgod azon a földön, a melyet az Úr, a te Istened ád te néked.
    3 Móz. 19,3., Mát. 15,4., Eféz. 6,2., Eféz. 6,3.
  17. Ne ölj.
    Mát. 5,21., Mát. 5,22.
  18. És ne paráználkodjál.
    Mát. 5,27., Mát. 5,28.
  19. És ne lopj.
    2 Móz. 20,15.
  20. És ne tégy a te felebarátod ellen hamis tanubizonyságot.
    5 Móz. 19,16., 5 Móz. 19,21.
  21. És ne kívánd a te felebarátodnak feleségét; és ne áhítsd a te felebarátodnak házát, szántóföldét; se szolgáját, se szolgálóleányát, se ökrét, se szamarát és semmit, a mi a te felebarátodé.
    2 Móz. 20,17.
  22. Ez ígéket szólá az Úr a ti egész gyülekezeteteknek a hegyen a tűz, a felhő és a homályosság közepéből nagy felszóval, és nem többet; és felírá azokat két kőtáblára, + és adá azokat nékem.
    2 Móz. 19,16., 2 Móz. 19,20., 2 Móz. 31,18., 2 Móz. 32,15., 2 Móz. 32,16., 2 Móz. 32,19.
  23. És lőn, mikor a szót a setétség közepéből halljátok vala, és a hegy tűzzel ég vala, hozzám jövétek a ti törzseiteknek minden fejedelmével és vénjével;
  24. És mondátok: Ímé az Úr, a mi Istenünk megmutatta nékünk az ő dicsőségét és nagyságát; és az ő szavát hallottuk a tűznek közepéből; e mai napon pedig láttuk, hogy az Isten emberrel szól, és ez mégis él.
  25. Most hát miért haljunk meg? Mert megemészt e nagy tűz minket. Ha még tovább halljuk az Úrnak, a mi Istenünknek szavát, meghalunk!
  26. Mert kicsoda az, az összes halandók közül, a ki a tűznek közepéből szóló élő Istennek szavát hallotta, mint mi, hogy megélt volna?
    Bir. 13,22.
  27. Járulj oda te, és hallgasd meg mind azt, a mit mond az Úr, a mi Istenünk, és te majd beszéld el nékünk mind, a mit néked mond az Úr, a mi Istenünk, és mi meghallgatjuk, és megcselekeszszük.
    2 Móz. 20,19.
  28. És meghallá az Úr a ti beszédetek szavát, a mikor beszéltek vala velem, és monda nékem az Úr: Hallottam e nép beszédének szavát, a mint beszéltek vala hozzád; mind jó, a mit beszéltek vala.
  29. Vajha így maradna az ő szívök, hogy félnének engem, és megtartanák minden parancsolatomat minden időben, hogy jól legyen dolguk nékik és az ő gyermekeiknek mindörökké!
    Zsolt. 81,14.
  30. Menj el, és mondd meg nékik: Térjetek vissza a ti sátoraitokba.
  31. Te pedig állj ide mellém, hogy elmondjam néked minden parancsolatomat, rendelésemet és végzésemet, a melyekre tanítsd meg őket, hogy cselekedjék azon a földön, a melyet én adok néktek örökségül.
  32. Vigyázzatok azért, hogy úgy cselekedjetek, a mint az Úr, a ti Istenetek parancsolta néktek; ne térjetek se jobbra, se balra.
    Péld. 4,26., Péld. 4,27.
  33. Mindig azon az úton járjatok, a melyet az Úr, a ti Istenetek parancsolt néktek, hogy éljetek, és jó legyen dolgotok, és hosszú ideig élhessetek a földön, a melyet bírni fogtok.