1. Fejezet: ABDIÁS PRÓFÉTA KÖNYVE

1. Abdiás látása. Így szól az Úr Isten Edomról: Hírt hallottunk az Úrtól! És hírnök küldetett a népekhez: keljetek fel és támadjunk reá haddal!
   Jer. 49,14.
2. Ímé, kicsinynyé tettelek a népek között; felettébb útálatos vagy.
   Jer. 49,15.
3. Szíved kevélysége csalt meg téged, aki szikla-hasadékokban lakozol, kinek lakóhelye magasan van, a ki mondja az ő szívében: Ki vonhatna le engem a síkra?!
   Jer. 49,16.
4. Ha oly magasra szállnál is, mint a sas, és ha a csillagok közé raknád is fészkedet: onnan is levonnálak, ezt mondja az Úr.
   Jer. 49,16.
5. Ha tolvajok törnének reád, avagy éjjeli rablók, (hogy elpusztíttattál!), nem annyit lopnának-é, a mennyi elegendő?! Ha szőlőszedők jönnének reád, nem hagynának-é gerezdeket?!
   Jer. 49,9.
6. Mennyire kifosztogatták Ézsaut; felkutatták rejtett kincseit!
   Jer. 49,10.
7. A határig űznek ki összes frigytársaid; megcsalnak, levernek szövetségeseid; kenyeret tőrül vetik alád. Nincsen benne okosság!
8. Azon a napon, ezt mondja az Úr, nem vesztem-é ki a bölcseket Edomból, és az értelmet Ézsau hegyéről?!
   Jer. 49,7., Jer. 49,8.
9. És megrémülnek a te vitézeid, oh Témán! hogy kiirtassék mindenki az Ézsau hegyéről az öldöklés által.
   Jer. 49,22.
10. A Jákób öcséd ellen elkövetett erőszakért szégyen borul reád, és kivágatol mindörökre!
    Ezék. 25,7., Ezék. 25,8., Ezék. 25,12., Ezék. 35,5., Ezék. 35,7., Ámós. 1,11.
11. A mikor vele szembeálltál; a mikor serege idegenek rabjává lett, és idegenek törtek be kapuján és Jeruzsálemre sorsot vetettek: olyan voltál te is, mint bármelyik közülök.
12. De ne gyönyörködjél öcsédnek napján, az ő szerencsétlenségének napján; és ne örvendj a Júda fiain az ő veszedelmök napján, és ne kérkedjél a szorongattatás napján.
    Zsolt. 137,7., Ezék. 25,3., Ezék. 25,6., Ezék. 25,8., Ezék. 26,2.
13. Ne törj be népem kapuján nyomorúságuk napján; ne gyönyörködjél te is a baján nyomorúsága napján; és ne nyúlj az ő jószágához nyomorúsága napján;
14. A résre se állj fel menekülőit elveszíteni; és ne áruld el az ő megmaradottait a szorongattatás napján!
15. Mert közel van az Úrnak napja minden népek ellen. A mint cselekedtél, úgy cselekesznek veled; a mit te fizettél, visszaszáll fejedre.
    Ezék. 25,12., Ezék. 25,14., Jóel. 1,15.
16. Mert a mint ti ittatok szent hegyemen, úgy isznak szüntelen az összes népek; bizony isznak és hörpengetnek, és olyanok lesznek, mintha nem lettek volna.
    Jer. 25,15., Jer. 25,17., Jóel. 3,1., Jóel. 3,15.
17. De a Sion hegyén szabadulás lészen, és szentté lészen az és a Jákób háza birtokba veszi az ő örökségét.
    Abd. 1,21., Ámós. 9,15., Jóel. 3,5.
18. És a Jákób háza tűz lészen, és a József háza láng; az Ézsau háza pedig pozdorja; és meggyújtják és megemésztik őket, és nem marad meg senki Ézsau házából, mert az Úr szólott.
    Ámós. 9,12.
19. A déliek örökség szerint bírják az Ézsau hegyét, a síkon lakók pedig a Filiszteusokat. És örökség szerint bírják az Efraim mezőit és Samaria mezőit; Benjámin pedig a Gileádot.
20. Izráel fiainak ez a száműzött serege azokat, a melyek a Kananeusoké, mind Sarfátig; a jeruzsálemi száműzöttek pedig, a kik Szefarádban vannak, elfoglalják majd a déli városokat.
21. És a Sion hegyére szabadítók mennek fel, hogy megítéljék az Ézsau hegyét; és a Úré lesz a királyság.
    Abd. 1,17.