8. Fejezet: DÁNIEL PRÓFÉTA KÖNYVE

Belsazár király uralkodásának harmadik esztendejében látomás jelenék meg nékem, Dánielnek, annak utánna, a mely először jelent meg nékem.
Dán. 5,1., Dán. 5,30., Dán. 7,1.
És láték látomásban; és mikor láték, Susán várában voltam, a mely Elám + tartományában van; és láték látomásban, és ímé az Ulai folyam mellett valék.
Eszt. 1,2., Jer. 49,34., Jer. 49,39.
És felemelém szemeimet és látám, és ímé egy kos álla a folyam előtt, és két szarva vala; és az a két szarv magas vala, de egyik a másiknál magasabb, és a magasabb később növekedék.
Látám azt a kost szarvaival öklelkezni napnyugot, észak és dél felé; és semmi állat sem állhata meg előtte, és senki sem szabadíthata meg kezéből, és tetszése szerint cselekedék, és nagygyá lőn.
Dán. 8,20., Dán. 11,2.
És míg és szemlélém, ímé, egy kecskebak jöve napnyugot felől az egész föld színére, és nem is illeté a földet; és ennek a baknak tekintélyes szarva vala az ő szemei között.
Dán. 8,21.
És méne a kétszarvú koshoz, a melyet láték állani a folyam előtt; és feléje futa erejének indulatában.
Dán. 8,3.
És látám a koshoz érni; és néki dühödött és leüté a kost, és letöré két szarvát, és nem vala erő a kosban megállani előtte, és leüté a földre és megtapodá, és nem vala a kosnak senkije, a ki őt megmentse annak kezéből.
Dán. 11,3.
A kecskebak pedig igen nagygyá lőn; de mikor elhatalmasodék, eltörék a nagy szarv, és helyébe négy tekintélyes szarv növe az égnek négy szele felé.
Dán. 8,22., Dán. 11,4.
És azok közül egyből egy kis szarv támada, és nagyon megnöve délre, napkeletre és a kívánatos föld felé.
Dán. 11,16., Dán. 11,41., Dán. 11,45.
És megnöve mind az ég seregéig; és a földre vete némelyeket ama seregből és a csillagokból, és azokat magtapodá.
És a seregnek fejedelméig növekedék, és elvette tőle a mindannapi áldozatot, és elhányattaték az ő szentségének helye.
Dán. 8,25., Dán. 11,31.
És sereg rendeltetett a mindennapi áldozat ellen, a vétek miatt; és földre veti az igazságot, és cselekszik, és jó szerencséje van.
És hallék egy szentet szólni; és monda egyik szent annak, a ki szól vala: Meddig tart e látomás a mindennapi áldozat és a pusztító vétek felől? s a szent hely és a sereg meddig tapostatik?
És monda nékem: Kétezer és háromszáz estvéig és reggelig, azután kiderül a szenthely igazsága.
És lőn, hogy mikor én, Dániel, látám e látomást és keresém az értelmét: ímé előmbe álla egy férfiúhoz hasonló alak.
És emberi szót hallék az Ulai közén; kiálta pedig és monda: Gábriel, értesd meg azzal a látást!
Dán. 9,21.
És oda jöve, a hol én állék, és a mint jöve, megrettenék és orczámra esém, és monda nékem: Értsd meg, embernek fia! mert az utolsó időre szól ez a látomás.
És mikor szóla velem, ájultan esém orczámmal a földre; de megillete engem és helyemre állíta;
Dán. 10,10.
És monda: Ímé, én megmondom néked, mi lesz a haragnak végén? Mert a végső időre szól.
Az a kétszarvú kos, melyet láttál, Médiának és Persiának királya.
Dán. 5,31.
A szőrös kecskebak Görögország királya, a nagy szarv pedig, a mely szemei között vala, + az az első király.
Dán. 8,5., Dán. 11,3., Dán. 11,4.
Hogy pedig az letöretteték, és négy álla helyébe: négy ország támad abból a nemzetből, de nem annak erejével.
Dán. 11,4.
És ezek országai után, mikor elfogynak a gonoszok, támad egy kemény orczájú, ravaszságokhoz értő király.
És annak nagy ereje lesz, noha nem a maga ereje által, és csudálatosképen pusztít és jó szerencsével halad és cselekszik, és elpusztítja az erőseket és a szenteknek népét.
Dán. 8,9., Dán. 8,11.
És a maga eszén jár, és szerencsés lesz az álnokság az ő kezében, és szívében felfuvalkodik és hirtelen elveszt sokakat; sőt a fejedelmek fejedelme ellen is feltámad, de kéz nélkül rontatik meg.
És az estvéről és reggelről való látomás, a mely megmondatott, igazság; te azonban pecsételd be a látomást, mert + sok napra való.
Dán. 8,14., Dán. 12,4., Dán. 12,9., Jel. 10,4.
És én, Dániel, elájulék és beteg valék néhány napig, de felkelék és a király dolgát végezém; és álmélkodám ezen a látáson, és senki sem értette.
Dán. 6,2.