13. Fejezet: HÓSEÁS PRÓFÉTA KÖNYVE

1. Efraim szólott volt, rettegés: nagygyá lett Izráelben, de vétkezett a Baállal, és meghalt.
2. Most is többítik bűneiket és csinálnak magoknak öntött képeket az ő ezüstjökből, bálványokat az ő eszök szerint. Képfaragók csinálmánya mindaz! Róluk mondják: Emberek, a kik áldoznak, borjúkat + csókolnak!
   Hós. 2,7., Hós. 4,12., Hós. 8,4., Hós. 8,11., Hós. 8,14., Hós. 10,1., Hós. 11,2., Hós. 12,11., 1 Kir. 19,18.
3. Azért olyanná lesznek, mint a reggeli felhő és mint a harmat, a mely korán eltűnik; mint a szérűről elsodort polyva és mint a kéménynek füstje.
   Zsolt. 1,4., Zsolt. 35,5., Zsolt. 37,20., Ésa. 17,13., Ésa. 41,15.
4. Pedig én vagyok az Úr, a te Istened Égyiptom földétől fogva. Nem ismerhetsz más Istent kivülem, és rajtam. kivül nincs más szabadító!
   Hós. 12,9., 2 Móz. 3,14., 2 Móz. 3,15.
5. Én ismertelek téged a pusztában, az eltikkadt földön.
   Hós. 11,1., Hós. 11,3., Hós. 11,4., 5 Móz. 32,10.
6. A mint legeltek: elteltek; elteltek és szívök felfuvalkodék: azért hát elfelejtkezének rólam.
   Hós. 4,7., Hós. 7,15., Hós. 10,1.
7. De olyan is leszek hozzájok, mint az oroszlán; mint a párducz, úgy lesekedem az úton.
   Hós. 5,14.
8. Rájok rohanok, mint a kölykétől megfosztott medve, és széttépem szívök borítóját, és felfalom ott őket, mint egy nőstény oroszlán. A mezei vad szaggatja szét őket!
9. Romlásodra lett Izráel, hogy ellenem törekedtél, a te segítőd ellen.
10. Hol van hát a te királyod, hol van, hogy megoltalmazzon minden városodban? És biráid, a kik felől ezt mondád: Adj nékem királyt és fejedelmeket!
    1 Sám. 8,5.
11. Adtam néked királyt haragomban, és elvettem az én búsulásomban!
    1 Sám. 8,7., 1 Sám. 10,21., 1 Sám. 10,24.
12. Egybe van kötve Efraim álnoksága; eltéve az ő bűne!
13. A szülőasszony kínjai lepik meg őt; oktalan fiú ő, mert a kellő időben nem jő ki anyjának méhéből.
14. Megváltom őket a Seol hatalmából! Megmentem őket a haláltól! Hol van a te veszedelmed oh halál?! Hol van a te romlásod oh Seol?! Megbánás elrejtetett én előlem.
    1 Kor. 15,55.
15. Mert bár a testvérek közt ő a legvirágzóbb: feljő a keleti szél, az Úr szele támad fel a pusztából; kiszárad kútfeje, elapad forrása: az rabolja ki minden drága kincseinek tárházát.
    Hós. 8,3., Hós. 8,7., Hós. 8,8., Hós. 12,1., Hós. 10,14.