13. Fejezet: JEREMIÁS PRÓFÉTA KÖNVE

  1. Ezt mondá az Úr nékem: Menj el, és vásárolj magadnak lenövet, és illeszd azt a derekadra, de vízbe ne vidd be azt!
  2. És megvásároltam az övet, a mint az Úr rendelte vala, és derekamra illesztém.
  3. És másodszor szól vala az Úr hozzám, mondván:
  4. Vedd az övet, a melyet vásároltál, a mely a derekadon van, és kelj fel, és menj az Eufrateshez, és rejtsd el azt ott a kőszikla hasadékában.
  5. És elmenék, és elrejtém azt az Eufratesnél, a mint megparancsolta nékem az Úr.
  6. Sok nap mulva pedig újra monda nékem az Úr: Kelj fel, menj az Eufrateshez, és vedd el onnan az övet, a mely felől parancsoltam, hogy ott rejtsd el.
  7. És elmenék az Eufrateshez, és kiásám, és kivevém arról a helyről az övet, a hová elrejtettem azt, és ímé, az öv rothadt vala, egészen hasznavehetetlen.
  8. És szóla az Úr nékem, mondván:
  9. Ezt mondja az Úr: Így rothasztom meg a Júda kevélységét, és a nagy Jeruzsálem kevélységét.
  10. Ez a gonosz nép, a mely nem akar hallgatni + az én beszédeimre, a mely a maga szívének hamisságában jár, és jár idegen istenek után, hogy azoknak szolgáljon, és azokat imádja: olyanná lesz majd, mint ez az öv, a mely egészen hasznavehetetlen.
    Ésa. 1,4., Jer. 18,11., Jer. 18,12.
  11. Mert a miként derekára kapcsolja a férfi az övet; akként kapcsoltam magamhoz Izráelnek egész házát és Júdának egész házát, azt mondja az Úr, hogy legyenek az én népemmé, az én nevemre, dicséretemre és tisztességemre, de nem engedelmeskedtek.
    5 Móz. 26,17., 5 Móz. 26,19.
  12. Ilyen szókkal szólj azért nékik: Ezt mondja az Úr, Izráelnek Istene: Minden tömlőt meg kell tölteni borral! És azt mondják néked: Avagy nem tudjuk-é jól, hogy minden tömlőt borral kell megtölteni?
  13. Te pedig azt mondd nékik: Ezt mondja az Úr: Ímé betöltöm e földnek minden lakosát, és a királyokat, a kik Dávid trónján ülnek, és a papokat, a prófétákat, és Jeruzsálemnek minden lakosát részegséggel;
  14. És összeütöm őket, egyiket a másikhoz, az atyákat és a fiakat együtt, azt mondja az Úr; nem kegyelmezek meg, és nem kedvezek, és nem leszek irgalmas, hogy el ne veszítsem őket!
  15. Hallgassatok és figyelmezzetek; ne fuvalkodjatok fel, mert az Úr szólott!
  16. Dicsőítsétek az Urat, a ti Isteneteket, mielőtt setétséget szerezne, és mielőtt megütnétek lábaitokat a setét hegyekben; mert + világosságot vártok, és halál árnyékává változtatja azt, és sűrű homálylyá fordítja!
    Jer. 13,18., Józs. 7,19., Jer. 8,11.
  17. Ha pedig nem hallgatjátok ezt: sírni fog az én lelkem a rejtekhelyeken a ti kevélységtek miatt, és zokogva zokog; a szemem pedig könyeket hullat, mert az Úr népe fogságba + vitetik.
    Siral. 1,2., Siral. 1,16., Jer. 52,4., Jer. 52,7., Jer. 52,12., Jer. 52,16.
  18. Mondd meg a királynak és a királynéasszonynak: Alázzátok meg magatokat, és üljetek veszteg, mert leesik fejetekről a ti dicsőségtek koronája!
    Jer. 52,10., Jer. 52,11.
  19. A dél felől való városok bezároltatnak, és nem lesz, a ki megnyissa azokat; fogságra vitetik Júda egészen, fogságra vitetik mindenestül!
    Jer. 13,17., Jer. 52,4., Jer. 52,7., Jer. 52,12., Jer. 52,16.
  20. Emeljétek fel szemeiteket, és nézzétek azokat, a kik északról jőnek! Hol van a nyáj, a mely néked adatott, a te dicsőségednek juhnyája?
  21. Mit mondasz, hogy ha megfenyít téged? Hiszen te oktattad őket magad ellen, fejedelmekké tetted fejeden! A fájdalmak nem környékeznek-é még téged, mint a szülőasszonyt?
  22. És ha azt mondod a te szívedben: Miért következnének ezek reám? A te hamisságod sokaságáért takartatik fel a te ruhád, és lesznek mezítelenekké a te sarkaid.
    Ésa. 47,2.
  23. Elváltoztathatja-é bőrét a szerecsen, és a párducz az ő foltosságát? Úgy ti is cselekedhettek jót, a kik megszoktátok a gonoszt.
  24. Azért szétszórom őket, a mint hányja-veti a pozdorját a pusztának szele.
    Zsolt. 1,4., Zsolt. 1,5.
  25. Ez a te sorsod, a te kimért részed én tőlem, ezt mondja az Úr, a ki elfelejtkeztél én rólam, és hittél a hazugságnak.
    Jer. 8,11., Jer. 14,13., Jer. 28,1., Jer. 2,15.
  26. Azért én is arczodra borítom fel a te ruhádat, hogy látható legyen a te gyalázatod!
  27. A te paráznaságaidat és nyihogásaidat bujálkodásodnak undokságát: a + halmokon, a mezőn láttam a te útálatosságaidat. Jaj néked Jeruzsálem! Nem ++ leszel tiszta ezután se? Meddig még?
    Jer. 5,8., Ezék. 22,11., Jer. 3,2., Jer. 52,13., Jer. 52,14., Ésa. 1,21.