14. Fejezet: JEREMIÁS PRÓFÉTA KÖNVE

1. Az Úrnak szava, a mit Jeremiásnak szólott a szárazság felől:
2. Gyászol Júda, és kapui roskadoznak; szomorkodnak a földön, és Jeruzsálem kiáltása felszáll.
3. Fejedelmeik is kiküldik gyermekeiket vízért: elmennek a kútakig, nem találnak vizet; visszatérnek üres edényekkel; szégyenkeznek és pironkodnak, és + befedik fejöket.
   Siral. 4,4., 2 Sám. 15,30., 2 Sám. 19,4.
4. A föld miatt, a mely retteg, mert nem esett eső a földön, szégyenkeznek a szántóvetők, és befedik fejöket.
5. Még a szarvas-üsző is megellik a mezőn, és ott hagyja fiát, mert nincsen fű.
6. A vadszamarak pedig a sziklához állanak, levegő után kapkodnak, mint a tengeri szörnyek, szemeik eltikkadnak, mert nincs fű.
7. Ha bűneink ellenünk tanúskodnak: cselekedjél Uram a te nevedért, mert temérdek + a mi törvényszegésünk; vétkeztünk ellened!
   Jer. 14,21., Ésa. 59,12.
8. Izráel reménysége, megszabadítója a nyomorúság idején! Miért vagy e földön úgy, mint valami jövevény és mint valami utas, a ki éjjeli szállásra tér be?
   Zsolt. 9,10.
9. Miért vagy olyan, mint a megriasztott férfi; mint a vitéz, a ki nem tud segíteni? Hiszen te közöttünk vagy, Uram, és mi a te nevedről neveztetünk; ne hagyj el minket!
   2 Krón. 7,16.
10. Ezt mondja az Úr e népnek: Úgy szerettek ide-oda futkározni, lábaikat meg nem tartóztatták! Azért az Úr nem kedvelte őket. Most megemlékezik az + ő bűnökről, és vétkeikért megfenyíti őket.
    Jer. 2,18., Hós. 8,13.
11. És mondá nékem az Úr: Ne könyörögj e népért, az ő javára.
    Jer. 11,14., Jer. 15,1.
12. Mikor bőjtölnek, én meg nem hallgatom kiáltozásukat, és ha égőáldozatot vagy ételáldozatot készítenek, nem lesznek kedvesek előttem; sőt fegyverrel, éhséggel és döghalállal irtom ki őket.
    Jer. 13,23., Jer. 13,24., Ésa. 1,15., Ezék. 8,17., Ezék. 8,18.
13. És mondék: Ah, Uram Isten! Hiszen a próféták mondják vala nékik: Fegyvert nem láttok, éhség sem lesz rajtatok, sőt állandó békességet adok néktek ezen a helyen.
    Jer. 14,15., Jer. 8,11., Jer. 29,8.
14. És monda az Úr nékem: Hazugságot prófétálnak a próféták az én nevemben; nem küldtem őket, nem parancsoltam nékik, nem is beszéltem velök; hazug látomást, varázslást, hiábavalóságot és szívbeli csalárdságot jövendölnek néktek.
    Jer. 28,1., Jer. 28,2., Jer. 28,15., Jer. 28,17.
15. Azért ezt mondja az Úr a próféták felől, a kik az én nevemben prófétálnak, holott én nem küldtem őket és mégis azt mondják: fegyver és éhség nem lesz e földön: Fegyver és éhség miatt vesznek el azok a próféták!
16. A nép pedig, a melynek ők prófétálnak, ott hever majd Jeruzsálem utczáin az éhség és a fegyver miatt, és nem lesz, a ki eltemesse őket, őket és feleségeiket, fiaikat és leányaikat; így zúdítom rájok gonoszságukat!
    Siral. 2,21.
17. Azért e szavakat mondjad nékik: Szemeim könyeket hullatnak éjjel és nappal, és nem szünnek meg; mert nagy rontással rontatott meg a szűz, az én népemnek leánya, igen fájdalmas vereséggel.
    Jer. 13,17., Siral. 1,16., Siral. 2,18.
18. Ha kimegyek a mezőre, hát ímé fegyver által levágottak; ha bemegyek a városba, hát ímé éhség miatt elepedtek vannak ott! Bizony próféta is, pap is olyan földre költöznek, a melyet nem ismernek!
19. Egészen elvetetted-é Júdát, avagy a Siont útálja-é lelked? miért vertél úgy meg, hogy semmi orvosságunk se legyen? Békességet + vártunk, de nincs semmi jó; és gyógyulásnak idejét, de ímé, itt van a rettegés!
    Jer. 13,23., Jer. 13,24., Jer. 8,15., Jer. 8,16.
20. Ismerjük Uram a mi gonoszságainkat, atyáink bűnét; bizony vétkeztünk ellened!
    Dán. 9,8.
21. Ne vesd meg a te nevedért; ne gyalázd meg a te dicsőségednek + székét! Emlékezzél; ne rontsd meg a te velünk való szövetségedet!
    Ésa. 48,9., Ezék. 20,22., 1 Krón. 28,2., 1 Krón. 28,20., 2 Krón. 7,12., 2 Krón. 7,14.
22. Vannak-é a pogányok bálványai között, a kik esőt adhatnak? És ad-é záporokat az ég? Avagy nem te vagy-é a mi Urunk Istenünk, és nem benned kell-é bíznunk, hiszen te cselekedted mindezt!