47. Fejezet: ÉSAIÁS PRÓFÉTA KÖNYVE

1. Szállj le és ülj a porba, Babilon szűz leánya, ülj a földre királyi szék nélkül, te a Káldeusok leánya, mert nem hívnak többé téged gyöngének és elkényeztetettnek!
   Siral. 2,10., Jób. 2,8., Jób. 2,13., Ésa. 14,11., Jer. 51,39., Dán. 5,1.
2. Vedd a malmot és őrölj lisztet, född fel fátyolodat, emeld föl a hosszú ruhát, född fel czombodat és menj át a folyókon.
   2 Sám. 15,30., 2 Móz. 11,5., Jób. 31,10., Náh. 3,5., Jer. 13,22., Jer. 13,26.
3. Födöztessék föl meztelenséged és láttassék meg szemérmed; bosszút állok és embert nem kímélek!
   Ésa. 3,18., Hós. 2,12., Jel. 17,16.
4. Igy szól a mi Megváltónk, seregeknek Ura az Ő neve, Izráel Szentje!
5. Ülj némán és menj a sötétre, te a Káldeusok leánya, mert nem hívnak többé téged országok úrnőjének!
   Ésa. 47,1., Mik. 7,8., Ésa. 9,2., Ésa. 50,10.
6. Fölgerjedtem volt népem ellen; megfertőztettem örökségemet és kezedbe adtam azt: te nem cselekedtél velök irgalmasságot, az öregre nehéz igát vetettél!
   2 Kir. 25,1., 2 Kir. 25,10., Zak. 1,15., Jer. 50,17., Jer. 51,34., Ésa. 4,16., Ésa. 5,12.
7. És ezt mondád: Örökre úrnő leszek! úgy hogy ezekre nem is gondolál, és nem emlékeztél meg annak végéről.
   Jel. 18,7.
8. És most halld meg ezt, bujálkodó, a ki bátorságban ülsz, a ki ezt mondja szívében: Én vagyok és nincs senki több, nem ülök özvegységben, és a gyermektelenséget nem ismerem!
   Ezék. 28,2., Ésa. 54,1., Ésa. 54,4., Ésa. 54,5., Ésa. 54,6., Ésa. 54,7., Siral. 1,1., Jel. 17,7., Jel. 17,8.
9. És mind e kettő eljő reád nagy hamar egy napon: gyermektelenség és özvegység, teljességökben jőnek el reád, noha gazdag vagy a varázslásban, és sok nagyon igéző szózatod.
10. Gonoszságodban bíztál, és ezt mondád: Nem lát senki engem! Bölcseséged és tudományod csalt meg téged, és ezt mondád szívedben: Én vagyok és nincs senki több.
    Zsolt. 10,11., Zsolt. 94,6., Zsolt. 94,7., Ezék. 8,12., Ezék. 9,9., Jób. 22,13., Jób. 22,14., Ésa. 19,11., Ezék. 28,4., Jer. 50,35., Jer. 51,57.
11. Azért jő te reád a gonosz, a melynek keletkezését nem tudod, és romlás sújt le rád, a melyet meg nem engesztelhetsz, és hirtelen jő pusztulás reád, nem is tudod!
12. No állj elő hát igéző szózatiddal és varázslásodnak sokaságával, a melyekkel ifjúságodtól fogva vesződtél, talán segíthetsz valamit, talán visszariaszthatod a veszedelmet.
    Dán. 2,2.
13. Tanácsaid sokaságában megfáradtál; no álljanak elő és tartsanak meg az égnek vizsgálói, a kik a csillagokat nézik, a kik megjelentik az újholdak napján, hogy mi jövend reád.
    Ésa. 44,25.
14. Ímé, olyanok lettek, mint a polyva, tűz emészté meg őket, nem mentik meg életöket a lángból, még szén sem marad belőlök melegülésre, sem körülülhető parázs!
    Ésa. 29,6., Ésa. 30,30., Ésa. 1,31., Mát. 3,12.
15. Így járnak azok, a kikkel vesződtél; és a kik kereskedő társaid voltak ifjúságodtól fogva, futnak, kiki a maga útján; senki nem segít néked!
    Ésa. 13,14., Jer. 51,6., Jer. 51,9., Nehem. 3,16., Nehem. 3,17.