9. Fejezet: ZSOLTÁROK KÖNYVE

1. Az éneklőmesternek a múthlabbén szerint; Dávid zsoltára.
   2 Sám. 23,1.
2. Dicsérlek Uram teljes szívemmel, hirdetem minden csudatételedet.
   Zsolt. 138,1., Zsolt. 138,2.
3. Örülök és örvendezek tebenned, zengedezem, oh Magasságos, a te nevedet;
   Zsolt. 31,8., Zsolt. 31,9.
4. Hogy az én ellenségeim meghátráltak, elbuktak és elvesztek a te orczád előtt;
   2 Sám. 22,1., 2 Sám. 22,51.
5. Hogy véghezvitted ítéletemet és ügyemet: az ítélő-székben ültél, mint igaz bíró.
   Zsolt. 7,9., Zsolt. 7,12.
6. Megdorgáltad a pogányokat, elvesztetted a gonoszt: nevöket mindörökre kitörölted.
7. Az ellenség megszünt, elpusztult örökre; és a városoknak, a miket feldúltál még az emlékezetök is elveszett.
8. Az Úr pedig örökké trónol, ítéletre készítette el az ő székét.
   Zsolt. 103,19.
9. És ő megítéli a világot igazsággal, törvényt tesz a népeknek méltányosan.
   1 Móz. 18,25., Zsolt. 96,13.
10. És lesz az Úr nyomorultak kővára, kővár a szükség idején.
    Zsolt. 37,39., Zsolt. 46,2.
11. Azért te benned bíznak, a kik ismerik a te nevedet; mert nem hagytad el, Uram, a kik keresnek téged.
    Zsolt. 34,5., Zsolt. 34,6., Zsolt. 36,11.
12. Zengjetek az Úrnak, a ki Sionban lakik; hirdessétek a népek között az ő cselekedeteit.
    1 Kir. 9,3., Zsolt. 76,3., Zsolt. 133,13., Zsolt. 133,14.
13. Mert számon kéri a kiontott vért, megemlékezik rólok, nem feledkezik el a szegények kiáltásáról.
    Zsolt. 34,18.
14. Könyörülj rajtam, Uram! lásd meg az én nyomorúságomat, a mely gyűlölőim miatt van, a ki felemelsz engem a halál kapuiból;
15. Hogy hirdessem minden dicséretedet Sion leányának kapuiban; hadd örvendjek a te szabadításodban.
16. Besülyedtek a pogányok a verembe, a melyet ástak; a hálóban, a melyet elrejtettek, megakadt a lábok.
    Zsolt. 16,17.
17. Megismertetett az Úr, ítéletet hozott; a gonoszt annak kezemunkájával ejtette el. Higgajon. Szela.
18. Seolba jutnak a gonoszok, oda minden nép, a mely elfeledkezik Istenről.
19. Mert a szegény nem lesz végképen elfelejtve, a nyomorultak reménye sem vész el örökre.
    Luk. 12,6., Luk. 12,7.
20. Kelj fel Uram, ne hatalmasodjék el a halandó; ítéltessenek meg a pogányok te előtted!
21. Rettentsd meg, Uram, őket; tudják meg a pogányok, hogy halandók ők! Szela.
    Zsolt. 10,18.