18. Fejezet: JÓB KÖNYVE

1. Felele pedig a sukhi Bildád, és monda:
2. Mikor akartok a beszédnek véget vetni? Értsétek meg a dolgot, azután szóljunk.
3. Miért állíttatunk barmoknak, és miért vagyunk tisztátalanok a ti szemeitekben?
4. Te éretted, a ki szaggatja lelkét haragjában, vajjon elhagyattatik-é a föld, és felszakasztatik-é a kőszikla helyéről?
5. Sőt inkább a gonoszok világa kialuszik, és nem fénylik az ő tüzöknek szikrája.
   Zsolt. 37,2., Zsolt. 37,9.
6. A világosság elsötétedik az ő sátorában, szövetnéke kialszik felette.
   Péld. 13,9.
7. Erős léptei aprókká lesznek, saját tanácsa rontja meg őt.
   Zsolt. 7,16.
8. Mert lábaival hálóba bonyolódik, és ó-verem felett jár.
9. A sarka tőrbe akad, és kelepcze fogja meg őt.
10. Hurok rejtetett el a földbe ellene, és zsineg az ő szokott ösvényén.
11. Mindenfelől félelmek rettentik őt, és üldözik őt léptennyomon.
    Jób. 15,21.
12. Éhség emészti fel az ő erejét, és nyomorúság leselkedik oldala mellett.
    Jób. 20,21.
13. Megemészti testének izmait, megemészti izmait a halál zsengéje.
14. Eltünik sátorából az ő bátorsága, és a félelmek királyához folyamodik ő.
    Jób. 11,20., Péld. 10,28.
15. Az lakik sátorában, a ki nem az övé, és hajlékára kénkövet szórnak.
    1 Móz. 19,24.
16. Alant elszáradnak gyökerei, és felülről levágatik az ága.
17. Emlékezete elvész a földről, még az utczákon sem marad fel a neve.
    Jób. 18,14., Péld. 2,22.
18. A világosságról a sötétségbe taszítják, a föld kerekségéről elüldözik őt.
19. Sem fia, sem unokája nem lesz az ő népében, és semmi maradéka az ő tanyáján.
20. Az ő pusztulásától megborzadnak, a kik következnek és rettegés fogja el a most élő embereket.
21. Ilyenek az álnok embernek hajlékai, és ilyen annak lakóhelye, a ki nem tiszteli Istent.