26. Fejezet: JÓB KÖNYVE

1. Jób pedig felele, és monda:
2. Bezzeg jól segítettél a tehetetlenen, meggyámolítottad az erőtelen kart!
   Jób. 2,11., Jób. 25,2., Jób. 25,6.
3. Bezzeg jó tanácsot adtál a tudatlannak, és sok értelmet tanusítottál!
4. Kivel beszélgettél, és kinek a lelke jött ki belőled?
5. A halottak is megremegnek tőle; a vizek alatt levők és azok lakói is.
6. Az alvilág mezítelen előtte, és eltakaratlan a holtak országa.
   Zsolt. 138,8., Zsolt. 138,12., Zsid. 4,13.
7. Ő terjeszti ki északot az üresség fölé és függeszti föl a földet a semmiség fölé.
8. Ő köti össze felhőibe a vizeket úgy, hogy a felhő alattok meg nem hasad.
9. Ő rejti el királyi székének színét, felhőjét fölibe terítvén.
   Zsolt. 104,2., Zsolt. 104,3.
10. Ő szab határt a víz színe fölé - a világosságnak és setétségnek elvégződéséig.
11. Az egek oszlopai megrendülnek, és düledeznek fenyegetéseitől.
12. Erejével felriasztja a tengert, és bölcseségével megtöri Ráhábot.
    2 Móz. 14,31., Ésa. 51,15.
13. Lehelletével megékesíti az eget, keze átdöfi a futó kígyót.
14. Ímé, ezek az ő útainak részei, de mily kicsiny rész az, a mit meghallunk abból! Ám az ő hatalmának mennydörgését ki érthetné meg?
    Péld. 3,11.