138. Fejezet: ZSOLTÁROK KÖNYVE

1. Dávidé. Magasztallak téged teljes szívemből; énekkel áldlak az istenek + előtt.
   Zsolt. 9,2., Zsolt. 82,1., Zsolt. 82,6.
2. Szent templomod felé hajolok, s magasztalom nevedet kegyelmedért és igazságodért; mert minden neveden felül felmagasztalád a te beszédedet.
   Zsolt. 132,7.
3. Mikor kiáltottam, meghallgattál engem, felbátorítottál engem, lelkemben erő támadt.
4. Magasztal téged, Uram, e földnek minden királya, mikor meghallják szádnak beszédeit,
   Zsolt. 68,32., Zsolt. 68,33.
5. És énekelnek az Úrnak útairól, mert nagy az Úr dicsősége!
6. Noha felséges az Úr, mégis meglátja az alázatost, a kevélyt pedig távolról ismeri.
   Zsolt. 113,6., Zsolt. 113,8., Ésa. 66,2.
7. Ha nyomorúságban vergődöm, megelevenítesz; ellenségeim haragja ellen kinyújtod kezedet, és a te jobbkezed megment engemet.
   Zsolt. 18,5., Zsolt. 18,6., Zsolt. 16,17.
8. Elvégzi értem + az Úr. Uram, a te kegyelmed örökkévaló: ne hagyd el a te kezeidnek alkotásait!
   Zsolt. 57,3., Fil. 1,6., 2 Sám. 3,18., 2 Sám. 7,12., 2 Sám. 7,16.