11. Fejezet: ZSOLTÁROK KÖNYVE

1. Az éneklőmesternek; Dávidé. Az Úrban bízom; hogy mondhatjátok az én lelkemnek: fuss a ti hegyetekre, mint a madár?!
   1 Sám. 16,19.
2. Mert ímé, a gonoszok megvonják az íjat, ráilleszték nyilokat az idegre, hogy a sötétségben az igazszívűkre lövöldözzenek.
   Zsolt. 37,14.
3. Mikor a fundamentomok is elrontattak, mit cselekedett az igaz?
4. Az Úr az ő szent templomában, az Úr + trónja az egekben; az ő szemei látják, szemöldökei megpróbálják az emberek fiait.
   Hab. 2,20., Ésa. 66,1.
5. Az Úr az igazat megpróbálja, a gonoszt pedig, az álnokság kedvelőjét, gyűlöli az ő + lelke.
   Zsolt. 26,2., Zsolt. 26,3., Zsolt. 5,5.
6. Hálókat hullat a gonoszokra; tűz, kénkő és égető szél az ő osztályrészök!
   Ezék. 38,22.
7. Mert az Úr igaz; igazságot szeret, az igazak látják az + ő orczáját.
   5 Móz. 10,17., Zsolt. 33,18.