12. Fejezet: ZSOLTÁROK KÖNYVE

1. Az éneklőmesternek a seminithre; Dávid zsoltára.
   1 Krón. 25,1.
2. Segíts Uram, mert elfogyott a kegyes, mert eltüntek a hívek az emberek fiai közül.
   Ésa. 57,1., Jer. 7,28.
3. Hamisságot szól egyik a másiknak; hizelkedő ajakkal kettős szívből szólnak.
   Jer. 5,1., Jer. 5,3., Mik. 6,4., Mik. 6,6.
4. Vágja ki az Úr mind a hizelkedő ajkakat, a nyelvet, a mely nagyokat mond.
5. A kik ezt mondják: Nyelvünkkel felülkerekedünk, ajkaink velünk vannak; ki lehetne Úr felettünk?
6. A szegények elnyomása miatt, a nyomorultak nyögése miatt legott felkelek, azt mondja az Úr; biztosságba helyezem azt, a ki arra vágyik.
7. Az Úr beszédei tiszta beszédek, mint földből való kohóban megolvasztott ezüst, hétszer megtisztítva.
   Zsolt. 18,31., Zsolt. 119,40., Péld. 30,5.
8. Te Uram, tartsd meg őket; őrizd meg őket e nemzetségtől örökké.
9. Köröskörül járnak a gonoszok, mihelyt az alávalóság felmagasztaltatik az emberek fiai közt.
   Péld. 28,12.