30. Fejezet: BÖLCS SALAMONNAK PÉLDABESZÉDEI

1. Agurnak, a Jáké fiának beszédei, próféczia, melyet mondott a férfiú Itielnek, Itielnek és Ukálnak.
2. Minden embernél tudatlanabb vagyok én, és nincs emberi értelem én bennem.
3. És nem tanultam a bölcseséget, hogy a Szentnek ismeretét tudnám.
4. Kicsoda ment fel az égbe, hogy onnan leszállott volna? Kicsoda fogta össze a szelet az ő markába? Kicsoda kötötte a vizet az ő köntösébe? Ki állapította meg a földnek minden határit? Kicsoda ennek neve? Avagy kicsoda ennek fiának neve, ha tudod?
   Ján. 3,13.
5. Az Istennek teljes beszéde igen tiszta, és paizs az ahhoz folyamodóknak.
   Zsolt. 12,7.
6. Ne tégy az ő beszédéhez, hogy meg ne feddjen téged, és hazug ne légy.
   5 Móz. 4,2.
7. Kettőt kérek tőled; ne tartsd meg én tőlem, mielőtt meghalnék.
8. A hiábavalóságot és a hazugságot messze távoztasd tőlem; szegénységet vagy gazdagságot ne adj nékem; táplálj engem hozzám illendő eledellel.
   Mát. 6,11.
9. Hogy megelégedvén, meg ne tagadjalak, és azt ne mondjam: kicsoda az Úr? Se pedig megszegényedvén, ne lopjak, és gonoszul ne éljek az én Istenem nevével!
   5 Móz. 8,12., 5 Móz. 8,14.
10. Ne rágalmazd a szolgát az ő uránál, hogy meg ne átkozzon téged, és bűnhődnöd ne kelljen.
11. Van oly nemzetség, a ki az ő atyját átkozza, és az ő anyját nem áldja.
    Péld. 30,17.
12. Van nemzetség, a ki a maga szemei előtt tiszta, pedig az ő rútságából ki nem tisztíttatott.
    Ésa. 65,5., Ésa. 65,6.
13. Van kevély szemű nemzetség, és a kinek szemöldökei igen fellátnak!
14. Van olyan nemzetség, a kinek fogai fegyverek, és a kinek zápfogai kések; hogy a szegényeket kiemészszék e földről, és az emberek közül a szűkölködőket.
    Zsolt. 52,4., Zsolt. 52,5., Zsolt. 57,5.
15. A nadálynak két leánya van: addsza, addsza! E három nem elégszik meg; négyen nem mondják: elég;
    Péld. 30,16.
16. A sír és a meddő asszony, a föld meg nem elégszik a vízzel, és a tűz nem mondja: elég!
17. A szemet, mely megcsúfolja atyját, vagy megútálja az anyja iránt való engedelmességet, kivágják a völgynek hollói, vagy megeszik a sasfiak.
18. E három megfoghatatlan előttem, és e négy dolgot nem tudom:
19. A keselyűnek útát az égben, a kígyónak útát a kősziklán, a hajónak nyomát a mély tengerben, és a férfiúnak útát a leányzóval.
20. Ilyen a paráználkodó asszonynak úta; eszik, azután megtörli száját és azt mondja: nem cselekedtem semmi gonoszt.
21. Három dolog alatt indul meg a föld, és négyet nem szenvedhet el.
22. A szolga alatt, mikor uralkodik, és a bolond alatt, mikor elég kenyere van,
23. A gyűlölt asszony alatt, ha mégis férjhez megy; és a szolgáló alatt, ha örököse lesz az ő asszonyának.
    Péld. 25,24.
24. E négy apró állata van a földnek, a melyek bölcsek, elmések:
25. A hangyák erőtlen nép, mégis megkeresik nyárban a magok eledelét;
    Péld. 6,8.
26. A marmoták nem hatalmas nép, mégis kősziklán csinálják az ő házokat;
    Zsolt. 104,18.
27. Királyuk nincs a sáskáknak, mindazáltal mindnyájan szép renddel mennek ki;
28. A pókot kézzel megfoghatod, mégis ott van a királyok palotáiban.
29. Három állat van, a mely szépen jár, sőt négy, a mely jól jár.
30. Az oroszlán, a hős a vadak között, mely el nem fut senki elől;
31. A harczra felékesített ló, vagy a kecskebak, és a király, a kinek senki nem mer ellene állani.
    Jób. 39,22., Jób. 39,23.
32. Ha bolond voltál felfuvalkodásodban, vagy ha meggondoltad: kezedet szájadra vessed.
    Jób. 21,5.
33. Mert miképen a ki tejet köpül, vajat csinál; és a ki keményen fújja ki az ő orrát, vért hoz ki: úgy a ki a haragot ingerli, háborúságot szerez.