28. Fejezet: BÖLCS SALAMONNAK PÉLDABESZÉDEI

1. Minden istentelen fut, ha senki nem üldözi is; az igazak pedig, mint az ifjú oroszlán, bátrak.
   Jób. 15,21., Jób. 15,22., 3 Móz. 26,36.
2. Az ország bűne miatt sok annak a fejedelme; az eszes és tudós ember által pedig hosszabbodik fennállása.
3. A szegény emberből támadott elnyomója a szegényeknek hasonló a pusztító esőhöz, mely nem hágy kenyeret.
4. A kik elhagyják a törvényt, dicsérik a latrokat; de a kik megtartják a törvényt, harczolnak azokkal.
5. A gonoszságban élő emberek nem értik meg az igazságot; a kik pedig keresik az Urat, mindent megértenek.
6. Jobb a szegény, a ki jár tökéletesen, mint a kétfelé sántáló istentelen, a ki gazdag.
   Péld. 19,1.
7. A ki megőrzi a törvényt, eszes fiú az; a ki pedig társalkodik a dobzódókkal, gyalázattal illeti atyját.
   Péld. 29,3.
8. A ki öregbíti az ő marháját kamattal és uzsorával, annak gyűjt, a ki könyörül a szegényeken.
   Préd. 2,27.
9. Valaki elfordítja az ő fülét a törvénynek hallásától, annak könyörgése is útálatos.
   Zak. 7,11., Zak. 7,13.
10. A ki elcsábítja az igazakat gonosz útra, vermébe maga esik bele; a tökéletesek pedig örökség szerint bírják a jót.
    Péld. 26,27., Préd. 10,8.
11. Bölcs az ő maga szemei előtt a gazdag ember; de az eszes szegény megvizsgálja őt.
12. Mikor örvendeznek az igazak, nagy ékesség az; mikor pedig az istentelenek feltámadnak, keresni kell az embert.
    Péld. 11,11.
13. A ki elfedezi az ő vétkeit, nem lesz jó dolga; a ki pedig megvallja és elhagyja, irgalmasságot nyer.
    Zsolt. 32,5., 1 Ján. 1,9.
14. Boldog ember, a ki szüntelen retteg; a ki pedig megkeményíti az ő szívét, bajba esik.
15. Mint az ordító oroszlán és éhező medve, olyan a szegény népen uralkodó istentelen.
16. Az értelemben szűkölködő fejedelem nagy elnyomó is; de a ki gyűlöli a hamis nyereséget, meghosszabbítja napjait.
17. Az ember, a kit ember-vér terhel, a sírig fut; senki ne támogassa őt.
18. A ki jár tökéletesen, megtartatik; a ki pedig álnokul két úton jár, egyszerre elesik.
19. A ki munkálja az ő földét, megelégedik étellel; a ki pedig hiábavalóságok után futkos, megelégedik szegénységgel.
    Péld. 12,10.
20. A hivő ember bővelkedik áldásokkal; de a ki hirtelen akar gazdagulni, büntetlen nem marad.
    Péld. 20,21.
21. Személyt válogatni nem jó; mert még egy falat kenyérért is vétkezhetik az ember.
    Péld. 18,5., Péld. 24,23.
22. Siet a marhakeresésre a gonosz szemű ember; és nem veszi észre, hogy szükség jő reá.
23. A ki megfeddi az embert, végre is inkább kedvességet talál, mint a sima nyelvű.
24. A ki megrabolja az atyját, és anyját és azt mondja: nem vétek! társa a romboló embernek.
25. A telhetetlen lélek háborúságot szerez; a ki pedig bízik az Úrban, megerősödik.
26. A ki bízik magában, bolond az; a ki pedig jár bölcsen, megszabadul.
27. A ki ád a szegénynek, nem lesz néki szüksége; a ki pedig elrejti a szemét, megsokasulnak rajta az átkok.
    Péld. 19,17., Péld. 22,9., 5 Móz. 15,7., 5 Móz. 15,10.
28. Mikor felemeltetnek az istentelenek, elrejti magát az ember; de mikor azok elvesznek, + öregbülnek az igazak.
    Péld. 28,12., 2 Kir. 11,20.